pfpsc

A KÜLDETÉS

Eddig volt a bemesélés, most kezdődik a kampány

Tobin: Igent mondtunk a rangernek, aki hosszasan magyarázott valami háborúról, meg istenekről, de csak fél füllel figyeltem, mert azon töprengtem éppen, hogy hogyan lenne a legjobb a fegyverem tüskés részét kiönteni. Mindenesetre az volt a lényeg, hogy mi most visszamegyünk Sigilbe, ő meg külön utakon nyomoz, aztán majd megkeres minket. Ezután ellátott minket némi felszereléssel, amire neki már nincs szüksége, le is nyúltam egy jó kis baltát, kellemesen nehéz fejjel, mégis valahogy könnyebb kezelni. Ezután még elmentünk Demisztán üzleteibe vásárolni/eladni, szert is tettem egy jópofa kulacsra és egy időtállónak tűnő csizmára. Ezután elbúcsúztunk Bítópiától, és útra keltünk. Életemben elöszőr teleporzáltam (nem volt kellemes) egy félig elsűllyedt vár közelében. A várban volt a kapu, ami viszont naponta csak 1 percre nyílt ki, és elvileg Tir-Na-Og közelébe vezet (ahonnan már remélhetőleg könnyen találunk kaput Sigilbe). Ezt Chodak is megerősítette. Át is mentünk rajta. A másik oldalon egy barlangba vezetett, ahol azonban megtámadott minket egy mélységi gomba, néhány ocsmány pók (de küzdöttünk ennél nagyobbakkal is) és kicsi, de erős föld elementálok. Ezek egymást is támadták, ezért úgy tűnik belekeveredtünk valamilyen helyi csetepatéba. Később kiderült, hogy Chodak idézte azokat. Bocs, de honnan kelett volna tudnom??? A pókok csak bemelegítésre voltak jók, később kiderült, hogy egy kétfejű troll és két ettin is itt él, persze ők sem megbeszélni akarták a dolgokat, hanem azonnal támadtak. Taktikailag nem túl fényesen teljesítettünk a csatában, úgyhogy majnem ott is hagytuk a fogunkat, azt hiszem ezen javítanunk kell a jövőben. Végül legyőztük azért az ellenfeleket, elpusztítottuk a troll-t is (tűzzel-savval), és bezsebeltünk egy csomó pénzt is. Ezután visszatértünk Sigil-be, végre lesz időm elkészíteni a fegyveremet és megtanulni a használatát is.

Történet: Miután természetesen elvállatuk a küldetést, Goyko elmonta végre, hogy miről is van szó. A lényeg a következő:
Síkokon keresztül húzodó háború dúl eonok óta a lélektestvériség által erősen befolyásolt birodalom és egy élőholt sárkány által irányított gonosz birodalom között. Ennek a háborúnak egyik terepe a Névtelen világ is. 6 évszázada azt vették észre, hogy a gonosz birodalom jelentős erőket csoportosít át (átterelte egy kapun), de azok sehol sem jelentek meg. Ez aggasztani kezdte a testvéreket, és az Öt Szél Templomosait küldték nyomozni ez irányba. Ők arra jutottak, hogy a haderők a Gyehennán vannak, és arra készülnek, hogy egy elfelejtett kapun keresztül belépjenek Névtelenre. A kapu keresztül szivárgott a halottnak hitt istenek hatalma. A szivárgást fel lehetett használni pusztításra megfelelően magas mágikus képzettséggel, mivel konkrétan egy gonosz istenhez tartozott. A templomosok meg is tették, óriási pusztítást söpört a vidéken végig (elpusztítva a kaput is). Szerencsére egy sivatagos területen helyezkedett el, így polgári áldozat viszonylag kevés volt (de azért igen, hadifoglyok, rabszolgák, beépített kémek, civil kiszolgáló személyzet), viszont az ellenség hadereje alaposan megsínylette ezt.
Ezután a templomos elrejtőztek részben az ellenség bosszújától tartva. Másrészt nyugtalanította őket, amiket ezekről a kapukról megtudtak, ami a következőek:

  • a világ istenei nem haltak meg, csak fogságba estek/alszanak stb. Lehet, hogy fel is lehet őket ébreszteni?
  • a kapukon keresztül szivárgó energiát fel lehet megfelelő (nagy) tudással használni, akár rosszra is.

A tudással járó felelősséget gyorsan elnyomták magukban (legalábbis Goyko), de most megint felszínre bukott…
Volt még egy mellékszál, amit békén hagytunk egyelőre: Demisztánba érkezett egy fickó Sigilből, akiről tudott, hogy az Emlékkufárok nevű felbérelhető, nagy hatalmú szervezet ügynöke. Hogy mit keres itt, azt nem lehetett tudni, de mindenesetre paranoid módon arra gondoltunk, hogy Goyko-t. A ranger tanácsát megfogadva nem akartuk felhívni magunkra (még jobban) a figyelmet, és nem kerestük fel.
Egyelőre Goyko nekilátott felkeresni régi bajtársait, a csapat pedig visszatér Sigilbe. Az utazás nem telik eddig unalmasan: először teleportált a csapat, és a Tir-Na-Og felé vezető kapu másik oldalán megtámadták mélységlakók a csapatot. Némi kavarodás is támadt, mert Chodak újdonsült képességét felhasználva idézett kis földelementálokat, de a tomboló Tobin ellenségnek nézte azokat, egyiket le is csapva. Chodaknak nagyon nem tetszett ez, és máris egy egyensúly helyreállításának tervein töri a fejét.
Hogy ne csak rosszat mondjunk Tobinról, véletlenül feltalálta a természetellenes rosszullét (amit a gomba szonikus támadása okozott a fél partinak) ellenszerét: Bytópiai pálinkával kell öblögetni :)
Közben Klodó magánakcióba kezdett, és bele is esett egy veremcsapdába, aminek alján egy savas slime lény volt. Szerencsére jó akrobatikus képességeinek és az újdonsült saválló csizmának köszönhetően olcsón megúszta a balesetet.
A pókok után egy kétfejű troll majd 2 ettercap jelent meg, amik igen kemény kihívás elé állították a csapatot. Végül némi szerencsével (vagy inkább balszerencse ellenére?) sikerült győzni. A csata utáni pihénésnél feltűnt egy leprechaun, akinek egyetlen célja úgy tűnt, hogy átjutni azon a kapun, amin a csapat belépett. Nem sikerült kideríteni mi a célja ezzel. Később még vajon lesz ennek jelentősége?
A csapat ezután visszatért Sigilbe, hogy belekezdjen a nyomozásba az Emlékkufárok után.

Comments

“Hét Szél Templomosai” – igazából csak Öt Szél Templomosai :)
“…így amikor bezárult a kapu (meg is semmisült?), akkor óriási pusztítást söpört a vidéken végig. " – igen, meg is semmisült
“…Szerencsére egy sivatagos területen helyezkedett el, így polgári áldozat nem volt,…” – de voltak sajnos: az összes hadifogoly, rabszolga, beépített kém és a civil kiszolgáló személyzet. Ezt Goyko még ki is emelte, hogy mennyire megviselte őket érzelmileg

A KÜLDETÉS
groschan

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.