pfpsc

SIGIL MEANTIME - HEROES FOR REVENGE

Szabadságot vettünk ki, amíg Goyko megérkezik

Tobin dolgosan töltötte az időt: elkészítette a törpe láncos buzogányát, Arothar-nak egy rapírt (ezt Camael műhelyében, annak felügyeletével), és átszabta az Andy-től örökölt láncinget a saját méretére (közben megtanulva a páncélkovácsolás alapjait is Dirk Pharon páncélkovácstól). Eközben Rosic Khardo törpe lélektestvérétől elsajátította a láncos buzogány helyes kezelését is. Egy ilyen gyakorlás közben LLaris pont ott volt, ránézett Tobin fegyverére, elhúzta a száját, de nem mondott semmit és továbblovagolt. Közben Tobin suttyomban szinte átköltözött Camael műhelyébe, mivel Radovan-tól már nem nagyon van mit tanulnia.

Tiyeri:
Hazaérkezésünk estéjén, Retributus 16-án a Testvérek ünnepi vacsorával vendégeltek meg minket, de előtte még Eleine félrehívott minket, és rábeszélt minket, hogy ne áruljuk el a Testvéreknek se, hogy pontosan kivel is találkoztunk Demistan-ban, hagyjuk meg meglepetésnek, amikor majd Goyko visszatér Sigilbe.

Jólesett végre a „házi koszt”! Az elmúlt hetekben nagyon ráuntam az úti elemózsiára, meg is kértem Egont, tanítson meg főzni. A többiek is biztos örülni fognak, ha a következő utazáson esténként már össze tudok ütni majd valami meleg vacsorát.

Szóval épp kezdtük magunkat jól érezni, amikor beállított Arael Iramine pár követőjével, és félre hívta Arothart. Pusmogtak valamit, aztán Arothar közölte, hogy pár napra el kell mennie, és velük együtt távozott.

Ekkor Chodak szólt, hogy neki meg reggel be kell vonulnia templomba kb. egy hétre pappá avatása alkalmából. Fogyatkoztunk rendesen!

Tobin az este előrehaladtával egyre inkább becsiccsentett, és folyamatosan rugdosnom kellett az asztal alatt, ki ne kotyogja Goyko feltűnését. Közben a Testvérek megígérték, hogy összehoznak minket valakivel, aki értékes információkkal szolgálhat majd az Emlékkufárokról.

Másnap reggel Chlodo komponensbeszerző körútra indult, Tobin és Andy pedig láncinget mentek venni. Én elkezdtem kuktálkodni Egon mellett, délután meg Pamaccsal hancúroztam.

Este beállított az ígért informátor, egy tűz-genasi. Szó szerint tűzről pattant nőszemély volt, és szemre való is, az asztal körül ülő összes férfinak kocsányon lógott a szeme. Azt ígérte nekünk, utánajár a kérdéseinknek, cserébe azt kérte, hogy még a Retributus végéig jól babráljunk ki egy régi ellenségével, egy Romarien nevű elf varázslóval. Elég szűkmarkúan mérte róla az információt, csak annyit árult még el róla, hogy Fated, és a Civic Festhall és a Hall of Records között lakik valahol.

Másnap reggel Andy-vel és Tobinnal elindultunk, hogy megnézzük magunknak ezt a Romarient és felderítsük a környezetét. A környékbeli kocsmákkal kezdtük, hogy megtaláljuk a törzshelyét. Az első komolyabb nyomra a harmadik helyen bukkantunk, ahol a helyi bárd elfogadott tőlem egy italmeghívást, és két jól irányzott bók között nagyjából útbaigazított, hol találjuk az elf törzskocsmáját, és azt is megtudtuk tőle, hogy a varázsló képeket is fest, és azokat rendszeresen ki is szokták állítani egy Magic Pictors’ Gallery nevű helyen, ami szintén a közelben található. A délután nagyjából rá is ment, hogy megtaláljuk a galériát a Peacock Court-on és az Arany Kagyló nevű kricsmit. A galéria zárva volt, de egy szolgából kiszedtük, hogy jövő hét közepén nyílik egy új kiállítás, ahol megint kiállítják Romarien egyik képét is. A kricsmibe is benéztünk, de ki is fordultunk, olyan barátságtalanul nézett ránk az a pár egyszerű Fated, aki bent lebzselt. Az elfnek egyelőre nyomát sem láttuk. Felderítettük a környező utcákat, aztán elugrottunk a Civic Festhallhoz, de ott nem sok újat tudtunk meg a varázsló-festőnkről, így visszamentünk az Arany Kagylóhoz, és egész záróráig lestük, hátha felbukkan az elfünk, de nem jött.

Másnap este több szerencsével jártam. Megint ott szobroztam sötétedéstől, és hamarosan láttam is bemenni. Két óra múlva jött ki, és én igyekeztem észrevétlenül a nyomába eredni. Sajnos egy idő után úgy látszik kiszúrt, mert hirtelen egy nagy kanyarral a Civic Festhallhoz vezetett, ahol a tömegben simán lerázott. Mire hazaértem, a többiek már tanácskoztak. A Testvérek megtudtak pár újabb érdekes dolgot. A galéria tulajdonosa, maga is Fated, régóta következetesen egyengeti Romarien festői pályafutását, de vajon miért? Azt is megtudtuk, hogy az elf mágus egy kis színházban rendszeresen dolgozik, különböző darabokban ő csinálja a speciális effekteket. Egy közepesen ismert színésznőcske meg azzal dicsekszik állítólag, hogy Romarien látta el a házát mágikus védelemmel. Na képzelem…

Reggel első dolgunk volt meglátogatni a Civic Festhall alagsorában a színházat, és szombat estére meg is vettük is az utolsó jegyet arra az előadásra, amiben Romarien éppen közreműködik. Ott biztos rábukkanunk, és felváltva követhetjük hazáig.

Egyelőre a legjobb ötletnek az tűnik, hogy lebuktassuk, ha valami szabályellenes kapcsolat van közte és a galériatulajdonos között, ha meg nincs, akkor valami koholmánnyal kellene kompromittálni a frakciótársai előtt. Igaz, Tobin szerint egy jó verés is frappáns bosszú lenne! :)

Tobin: Visszatértek a többiek is, így gyorsan ki is vontam magam ebből a kétes és nem nekem való nyomozásból, és befejeztem az első rapíromat. Hiába adtam másfélszer annyi anyagot bele, mint amit Camael javasolt, még így is szánalmasan könnyű kis fegyver lett belőle, nem úgy tűnik, mint amivel komoly kárt lehet okozni bárkiben. Arothar persze így is panaszkodott, hogy túl nehéz lett

A csapat többi része két részre szakadt. Arothar és Klodó visszament a kocsmába, hátha le tudják követni Romarien-t, míg Tiyeri, Chodak és Andy a színházban próbáltak szerencsét. Az utóbbi csapat követte a dívát, és megállapította, hogy permanens tűzcsapdákkal és alarmokkal védte le a házát Romarien, így valószínűleg nem egy kezdő mágus, nem biztos, hogy nem ő csapna le mindket harcban (de legalábbis könnyen el tudhat megnekülni).

Közben Klódó valami trükkös főzettel átalakította a kinézetét, és bement a kocsmába. A kocsmárossal szóba elegyedve annyit sejtett meg, hogy valamit tud a kocsmáros Romarienről és a képeiről. Később az elf mágus is megjelent. Klodó ismét bement, de ezúttal láthatatlanul vele ment Arothar is, és kihallgatta a kocsmáros és az elf beszélgetését. Ebből annyi derült ki, hogy Romarian kezd ideges lenni, egyik nap valami “macskafajzat” követi, a másik nap meg egy gnóm érdeklődik a festményei után. Az nem derült ki miért lett ideges, de a kocsmáros próbálta nyugtatgatni, mondván, hogy biztos csak véletlen (bezzeg, ha ismerné Tobin baltájának elvét tudhatná, hogy nem az). Mivel kezdett lassan láthatóvá válni Arothar az emeltre felment, és ott kutatni kezdett. Talált is azonnal egy Romarien képet egy barbárról, neki is állt azonnal megvizsgálni. Legnagyobb megdöbbenésére mikor hozzáért az kiugrott a képből és megtámadta. Azonnal menekülőre fogta, persze a nagy zaj miatt a fogadós és Romarien is felment. Valahogy visszarakták a barbárt (nem derült ki hogy), de mindenesetre ez már kiverte a biztosítékot, azonnal nekiláttak szervezkedni. Mivel Arothar nem akart időt hagyni nekik amint a mágus távozott, megpróbálta elcsenni a képet. Ez egy darabig jól ment, kijutott az utcára, a fogadós azonban ment utána. Fegyveres harc alakult ki, amiben ugyan Arothar volt a jobb, de mivel nem akarta megölni szerencsétlen fogadóst, végül kénytelen volt hátrahagyni a képet.

Mire mindenki visszatért a szállásra, kupaktanácsot tartottunk, és úgy gondoltuk addig ütjük a vasat, amíg meleg, most még visszamegyünk a fogadóba. Szerencsésen ott találtuk az összes szereplőt, amint megbeszélést tartottak. Levédték a házat riasztó varázslattal, azonban egy ablak kimaradt belőle, ahol meglehetősen nehezen, de sikerült Klodót bejuttatni. Goblin testvérünk sikerrel kihalgatta a beszélgetést, ami a fogadós, a mágus és egy ismeretlen személy között (aki nem Romarien mecénása, aki nem tud semmit). A válságmeeting felvetése az volt, hogy visszamondják-e a megbizatást a fejlemények miatt. Ezt végül elvetették, mivel “érvényes szerződésük van”, és egy fated nem mondhatja vissza). Mindenesetre a “lányt” át kell vinni más helyre, ebben egyeztek meg, mert a fogadó nem biztonságos. Hogy miről is van szó, az nem hangzott el, de kitalálható: Romarien embereket zár be képekbe, amit aztán elad rangos fated személyeknek. A képek ezután szolgálhatnak bérgyilkosként (mint a barbár, illetve egyéb festményeiből kiindulva ez gyakori sablon), vagy egyéb célokra is (csak a fantázia szab határt). Mindenesetre valami ocsmány dolog. A mágus és a harmadik ember távoztak, csak a fogadós maradt. Ezután úgy gondoltuk, behatolunk, hátha a “lányt” még itt találjuk és megmenthetjük. Sajnos az ablakon csak egy goblin fért be, ezért Arothar nekilátott hatástalanítani élete első mágikus csapdáját… de ez nem az ő napja volt. Persze, hogy beriasztott a csapda. Ezután nem volt hátra, csak előre, Tobin betörte az ajtót, mindenki bement. A csapat nagy része elindult a rejtek pincébe, amit a fogadóst követve Klodó felfedezett, míg Tobin és Andy hátramaradt fedezni (a félork testőr, és még inkább a Harmonium miatt… Felgyorsultak az események…

Míg Andyvel földbe döngöltük a fogadós szerencsétlen félork testőrét, addig a többiek a fogadóssal és szeretőjével bántak el. Találtak a pincében egy elzárt részt, ahol Arotharnak megint problémája akadt a zárral, úgyhogy nekem kellett szétvernem az ajtót. Az ajtó mögött egy kéjlakot és egy szegény leányzót találtunk valami prosztó primeról. Őt kimenekítettük a helyszínről (Andyn közben erőt vett a piromániája, és nekiállt felgyújtani a fogadót – mint később kiderült sikertelenül). Sikeresen elkerültük a Harmoniumot hazafelé úton. Másnapra a testvérek szereztek egy tolmácsot a leányhoz (nem beszélt semmilyen normális nyelvet), és kiderült, hogy a leány véletlenül átkerült egy ideiglenes kapun Sigilbe, ahol leánykereskedők kezébe került. Romarian szerepe az volt, hogy elbűvölje, a fogadós adta a helyszínt, a kuncsaftok meg a Fated elitből került ki. A szigorú könyvelés miatt azonban úgy fizettek, hogy megvették (áron felül) Romarien képeit (aki meg gondolom áron felül vett sört/bort a kocsmában). Hát mindenki a farkával gondolkozik Sigilbe? Ez lesz hát a sorsunk, hogy a szexuális bűnözőket büntessük meg?

A tolmács elkísérte a lányt a mercykillerekhez, akik a vallomását elégnek találták arra, hogy Romarient letartóztassák. A kínzás (ehem… vallatás) alatt még sötétebb dolgokra derült fény, így Romarien, a társa, illetve a Fated megrendelők is az igazságszolgáltatás kezére kerültek. Meg kell mondjam, a sigili igazságszolgáltatás hasonlít az otthonira: szigorú, de gyors és kemény :) Romarient és a társát ki is végezték, de előtte még beküldtük neki a börtönbe a bosszú szimbólumot, hogy tudja miért került a vesztőhelyre.

Nap beszólásai:
“Aki nem lép egyszerre,
észreveszik invibe’”
(Arothar)

“Mi a különbség a malomkő és a törpe nő között?
A malomkövön csak egy lyuk van.”
(Chodak)

Comments

Nagyon tetszik :) Annyi volt, hogy nem láncinget, hanem mellvértet vettünk Andy-nek.

groschan

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.