pfpsc

Fertőzés

Nagybátyám (aki katona volt) mindig mondogatta, hogy a háború másból sem áll, mint menetelésből, és több ember hal meg betegséget miatt, mint a harcban. Úgy látszik, ez a kalandozásra is igaz, mert eddig rengeteget utaztunk, és már másodszor betegszem meg súlyosan (pedig eddig jó egészségnek örvendtem). Démon ellen goblinfű – tartja a mondás, Klodó rettenetes ízű löttye kisegített, így én már gyógyúlóban vagyok, míg Arothar a saját hányadékában fekszik, mert nem hajlandó a gyógyszert bevenni. Azt hiszem az ő érdekében kénytelenek leszünk erőszakkal megitatni vele a főzetet. Az utazásból, és a városból nem sokat láttam, erről meséljen valaki más.

Miután átléptünk a kapun egy kanyonban találtuk magunkat. A kijáratnál találkoztunk egy hatalmas örzővel, aki mikor megtudta, hogy nálunk van az agyagcserép átengedett minket. Úgy látszik a cserép valamilyen szavazásra kell majd. A völgyből kiérve érdekes táj tárult a szemünk elé. Mindenhol szépen megművelt dombok a viszont a fejünk felett látható a sík másik fele. Útnak indultunk a közelben lévő város felé. Sajnos útközben Arothar és Tobin is rosszul lett. Estére szállást kértünk egy nagyon kedves gnóm családtól (Klodó szívesen beléjük harapott volna). Reggel a fiúk még rosszabbul lettek (főleg Arothar), így egy kordén vittük tovább őket a város felé.

Hamarosan elértünk Demistanba ahol a Fehér fogadóban meg is szálltunk. Másnap háromfelé oszlott a társaság. Tobin és Arothar maradtak a fogadóban érthető okokból. Chodak, Klodó és Eleine elmentek a hivatalos szervekhez utánanézni a visszavonult rangernek. A bevándorlási hivatalt és könyvtárat nézték meg több kevesebb sikerrel.

Tiyeri és én (Andy) megindultunk felderíteni a várost. Elég érdekes hely. Volt egy tér ahol egy ember valami angyali elnyomókról beszélt, amit jónéhányan meghallgattak, majd szépen továbbáltak. A város egy hegyoldalba épült és összeér a másik síkkal. Egy hatalamas lebegő szikla is van mellette ahova hídon át lehet eljutni bár elég veszélyes helynek tűnik. Aki átmegy oda elfelejt mindent. Nem mentünk át, de a nevét már most elfelejtettem :). Úgy gondoltuk, hogy átmegyünk a másik síkra, mert ott van egy hely amit valószínüleg felkeresett az emberünk is. A hegy másik oldalán egy érdekes fogadóra bukkantunk. A hely a Szavazz Ököllel mozgalom központja. Itt kicsit betekintést nyertünk a város működésébe. Az irányító testületet a lakók válasszák a pártok közül (pl.: Dupla Jóság, Tripla Jóság, Szavazz Ököllel). A városi vezetők át tudnak menni a szigetre és nem felejtetenek el mindent. Ez azért fontos, mert úgy tűnik a nekünk fontos információk is ott lehetnek. Az Ököl mozgalom érdekes kiválasztási folyamatot alkalmaz. Aki kiüti a másik jelöltet indulhat a válsztáson :) Lehet megpróbálok jelölt lenni. Ha nem sikerült (nem sikerült – Arothar) majd hívjuk Tobint is :) (hívtuk – Arothar)

A nap aranyköpése: “Hol az index katalógus???” (Chodak) A könyvtárban próbálta a gnóm könyvtárostól elkérni a katalógust, aki próbálta a témát kerülni (ezért ez vagy kb. 5* elhangzott), míg végül kibökte, hogy a fejében van.

View
Az Aréna

Néhány nappal a vérszívókkal történt találkozás után elköszöntünk a karavántól. Utunk a vadonba vezetett egy elhagyatott városhoz. Szerencsére óvatosan, folyamatos őrjáratokkal közeltítettük meg a környéket, így elkerültük a gnoll őrjáratokat.
A városhoz közeledve észrevettük, amint egy csapat gnoll egy foglyot kísér a közeli kaktusz erdő szélére. A kutyák kikötözték a szerencsétlent egy kaktuszhoz, majd elkezdték előcsalogatni a hatalamas föld alatti férget. Sajnos a kaktuszerdő kicsit lelassított minket, így mire lecsaptunk rájuk, már a féreg lenyelte a foglyot. Megtettünk mindent. Sok gnoll otthagyta a fogát és a férget is levágtuk. Sajnos addigra már megemésztette az embert.
Ezután természetesen már jobban figyeltek a gnollok. Tervet szőttünk a városba bejutásra. A város egy dombokra épült, az Aréna pedig a közepén egy magaslaton volt. Megfigyeltük, hogy a városban a gnollokon kívül volt egy hárpia, egy különös lény meg néhány állat is. Klodo feladata a zavarkeltés volt, melyekhez a kedvenc bombáit használhatta. Mi közben egy meredekebb oldalról próbáltunk belopózni. Már majdnem beértünk mikor a különös a lény (DÉMON!!!!!) észrevett minket (kösz Tobin) (Mindjárt ideges leszek, ha emiatt beszótok, jó? Azt vessétek a szememre, ha elfutok a harcból, különben ideges leszek! – Tobin_). Hatalmas harc alakult ki, pedig majdnem megfutamodtunk (_Mármint voltak akik gyáván megfutamodtak volna, mások meg feltartották a démont, amíg a megfutamodók visszafutamodnak és fél kézzel felhentelik a démont. – Tobin). Arotharról kiderült, hogy egy halálosztó.
A démon legyőzése után szaladtunk az Arénához. Itt már természetesen vártak a gnollok, de rossz taktikát választottak ellenünk. Beverekedtük magunkat középre, majd átléptünk a kapun.

View
A vérszívók

A kolostorból meglehetősen elgyengülve érkeztünk haza, többünknek csak egy kiadós alvás járt az eszében. Én Andyvel hozattam visszafelé magamat meg a cuccaimat is, mert alig bírtam emelni a tagjaimat. Másnap a karaván nekiindult (nem túlzottan érdekelte őket, hogy mit műveltünk a kolostorban) a szokásos szereposztással (Elaine, Galabriel, a büdös Dashkinnal na meg velünk a főbb szereposztásban). Én próbáltam főzni valami hasznosat a csapatnak, mert a kolostorban eléggé lemerültek a lötyitartalékok, de nem nagyon ment mert ezen a világon semmiféle hasznos dolgot nem lehet fellelni pföjj.

A szép csendes haladásba egy főként elfekből álló, némiképp ellenséges és kissé rasszista őrjárat rondított bele, akik valami külső létsíkbeli fiendeket (sic!) kerestek és úgy tűnt bennünk vélik megtalálni őket. Megkezdődött a kidumalás, Andy okoskodott, Tobin hőbörgött, Arothar nyalizott, én hazudoztam mindenfélét, Chodak csak önmagát adta, Tiyerire meg már nem emlékszem, talán kaffogott vagy dorombolt, vagy ilyesmi. Végül kisebb csoda folytán zavartalanul tovább haladhattunk.

Nemsokára elértük a kanyont, amely a hírek alapján nem sok jót ígért, mivel állítólag gonosz vérszívók (szárnyas, csőrös, csápos valamik) lakták (ez utóbb igaznak is bizonyult, erről később), akik mérföldekről megérzik a vér illatát, így a napiparancs értelmében nem szabadott botladoznunk meg megkarcolnunk magunkat. Andy közben kiszagolta (szó szerint), hogy a pugvanpisopok követnek minket, úgyhogy megpróbáltunk csapdát állítani nekik a kanyon bejáratánál, de ez a mutatvany csúnyán besült, mert ők ugyanezt tették a karavánnál (magyarán kikerülték a mi csapdánkat) csak nagyobb sikerrel: az éj leple alatt odavonszoltak egy sérült patkányt, amik jól bevonzották a vérszívókat, akik kis híján megették az egész karavánt. Óriási csata bontakozott ki, ahol hullottak legjobbjaink a hosszú harc alatt, Andyvel szokás szerint a csata elején elbántak, de mindenki kapott rendesen, Tobint még sosem láttam ilyen mérgesnek, bár kivételesen hátrányára volt a nyakán felkúszó vér, mert azt egyből kiszívta az egyik rém. Jómagam kilőttem a Tobinból táplálkozó szörny szemét, majd én is a földre kerültem, miközben próbáltam rávenni az őröket hogy lándzsát használjanak az égből lecsapó rémek ellen. Andy élete hajszálon múlt, Tiyeri és Arothar felváltva próbálták stabilizálni az állapotát. Chodakról nem is tudtam hogy ilyen ügyes gyógyító, nélküle valószínűleg mindenki ottmaradt volna, végül a karaván őrei látták el a szornyek baját. Mint kiderült a pugvanpis király személyesen jött utánunk bosszút állni a népe kiírtásáért, elég rövid volt az emlékezete, nem kéne belekötni átutazó karavánokba, és akkor nem lennének kiírtva, de hát most már eső után köpönyeg, őt is megöltük.

View
A Kolostor

10. nap

Egy rövid pihenés után elindultunk, hogy kifüstöljük a kis vakarcsok odvát, mivel veszélyt jelentettek volna ránk és a további karavánokra is. Mint kiderült, egy elhagyott kolostorba fészkelték be magukat, 2-2 és fél órányira a csapatunktól. Nem akartunk nekik lehetőséget adni arra, hogy meglephessenek minket, ezért alaposan feltérképeztük a helyet (Klodó: legközelebb nézz a lábad elé amikor lopakodsz), mielőtt betörtünk volna. Az elég lepusztult állapotban levő kolostor elhagyatottabb volt, mint gondoltuk, de azért voltak életre utaló nyomok.

Kiderítettük, hogy a pugwampik páviánnokkal élnek együtt (nem tudom, hogyan keveredtek ide) a kolostor északkeleti szárnyában. A középső részt nem nagyon látogatták, valószínűleg azért, mert ide egy – legalább is a tojások méretéből ítélve – hatalmas keselyű fészkelte be magát. A tojásokat nem háborgattuk, szerintem jól tettük, bár Klodó mindenképpen rántottát akart belőlük készíteni (Klodó: nyamm) (Andy: szerintem inkább a kis fiókákat ette volna nyersen). Találtunk egy pincelejáratot is, ami sűrűn be volt nőve penésszel. Erről később…

A rajtaütés nem ment olyan simán, mint gondoltuk. Mint kiderült, Wolfspiderek is voltak a környéken, amelyek sűrű és erős hálót szőnek. Ebben Tobin jó időre elakadt, ami jelentősen hátráltatta a terveinket. Mikor mindenki elfoglalta a helyét (nagyjából) Klodó nyitott egy bombával, majd elkezdődött a közelharc, ami sokáig tartott és mindkét fél számára igen kellemetlen meglepetéseket tartogatott. A csapatunkból többen is a földre kerültek (Andy) többeket méreg gyengített le (Klodó és én) mások pedig igyekeztek csak túlélni, hiszen akár egyetlen csapás is végzetes lehetett volna a számukra (Chodak). Nem volt könnyű, de mikor a pugwampik végre megfogyatkoztak, a csapat hirtelen átlendült a holtponton és pontot tett az ügy végére (Klodó: Azért én úgy éreztem sokszor ezeknek a kis suttyóknak köszönhettük, hogy élünk, a majmok is elég sokat botladoztak, pedig sok lehetőségük lett volna bevinni a kegyelemdöfést).

Elkezdődhetett a kolostor módszeres felderítése. Ezt hamar újra kellett értékelnünk, amikor Tobin szokásos makacsságának hála belépett egy olyan helyre, amit még nem vizsgáltunk meg. Fel is riasztott néhány vérszívó nem is tudom mit, akik mind belekapaszkodtak (Andy: denevérszúnyog ?). Egyesült erővel, nagy nehezen sikerült leszednünk róla őket. Remélem, tanult a dologból.

Ezen kívül még a penésszel gyűlt meg a dolgunk, ami nagy meglepetésünkre élt, és majdnem beborította Andyt (nem akartuk megvárni, mi történt volna, ha ez megtörténik) de ezt is sikerrel megoldottuk. Találtunk is néhány dolgot, ami még hasznos lehet a csapat számára.

Végül csak a szentély maradt, ahol a pugwampi nők és gyerekek éltek. Itt igyekeztünk a szavak erejére támaszkodni, megfélemlíteni őket, ami sikerrel is járt, így a kis férgek harc nélkül elkotródtak. A lakóhelyük, ami a kolostor elég romos padlásán volt, Tiery és Klodó is megpróbálta felderíteni, de először mindketten megpróbáltak megtanulni repülni (nem számoltak azzal, hogy a rozoga padló nem bírja el a súlyukat) (Klodó: nekünk legalább volt annyi a fonnyadt kis pucánkban, hogy felmentünk). Végül Klodó egy ládikával tért vissza, aminek a tartalmát magunkhoz vettük.

Összességében sikerrel jártunk, azonban néhány tanulságot le kell szűrnünk a jövőre nézve: még óvatosabbnak kell lennünk. Andynek is biztosan lesz még hozzáfűznivalója :) (Klodó: Dashkinnak is jutattunk a kisz fényesz drágaszágokból, elvégre kivette a részét rendesen a haddelhaddból)

View
A Kaktusz-erdő

9. nap

Mint kiderült, a tűzeset koránt sem véletlen volt. A karaván vezetője megkért minket, mint olyanokat, akik csak az egészbe, így nem lehettek az eset okozói és pártatlanok mindenkivel szemben, hogy vizsgáljuk ki, mi is történhetett.

Neki is álltunk a nyomok átvizsgálásának (nem maradt sok…) és jól képzett csapatunknak nem tellett sok időbe, mire sikerült néhány érdekes felfedezést tennünk az ügy körülményeivel kapcsolatban. A jelek arra utaltak, hogy baleset történt, egy olyan baleset, ami azonban a gyanúnk szerint nem volt véletlen. Az egyetlen áldozat – az asztrológus, a karavánvezető hölgy földije – minden bizonnyal elbotlott valamiben, beverte a fejét és eszméletét vesztette. Balszerencséje volt, ugyanis ezzel a mozdulattal levert egy gyertyát is, ami porig égette a kocsit és vele együtt őt is. Elég erős szag volt odabent, de az ügy érdekében kibírtam. (Andy: valóban elég zavaró volt az égett hús és fa szaga, de még ez sem nyomhatta el a pugwampik sakál-patkány szagát)

A karavánon belül mindenkinek megvolt a véleménye a dologról. Elég sokan utaltak a karaván nyomkeresőjére, mint gyanús figurára (szerintem nincs vele semmi baj, ez szimpla ellenszenv a szaga miatt, ami valóban elég orrfacsaró… elég annyi, hogy Klodó a kanyarban sincs hozzá képest, pedig ugye) így hát ki is kérdeztük. Ekkor elmormogott egy szót, ami hirtelen más megvilágításba helyezte az egész ügyet és rávilágított, miért is nem volt véletlen a baleset: pugwampisu. (Andy: profi módon kihallgattunk mindenkit. Még Almah hercegnővel is beszéltünk)

Ezek a kis nyomorultak nagy bajkeverők. Istenítik a gnollokat, azonban azok gyűlölik őket, mivel bármerre is járnak, szabályos balszerencse-folyam indul be. Ebből a szemszögből nézve a dolgot, hamar rábukkantunk a pugwampisuk nyomaira, ami annál is könnyebben ment, mivel magukkal vitték – mint kiderült – a karaván állatgondozójának kedvenc kecskéjét (Andy: csak zavarta a szagok olvasását a dög), Rubardot. Ízlelgessük kicsit. A kedvenc kecskéje… egyikünk sem nagyon firtatta, miért az.

A nyomok egy Kaktuszerdőbe vezettek, ahol meg kellett küzdenünk a szúrós tüskékkel (nekem pont nem) és később, egy, a pugwampisuk állította csapdával. A kecskét, ami ki volt kötözve egy kisebb tisztás közepén – hogy ne tehessen kárt magában – kedvenc törpénk egy jól irányzott ökölcsapással ön-ártalmatlanná tette, így fel tudtam kapni és elindultam vele kifelé, miközben csak úgy záporoztak ránk a kis dögök által kilőtt lövedékek. Mindenki kapott kisebb-nagyobb lövedékeket valamelyik testrészébe… Borzasztóan kellemetlen szituáció volt, ráadásul a kecske is magához tért, amitől egy kicsit megijedtem, ennek hála alaposan beleszaladtam egy tüskébe. Anydynek lesz velem dolga… (Andy: nem értem, miért kellett a kecskét megmenteni. Remélem Hadrod meghálálja nektek :))

Hála az égieknek, a többiek nagy nehézségek árán legyűrték a pugwampisukat, sőt Klodó még az odvukat is megtalálta. Lehet, hogy hamarosan teszünk náluk egy látogatást…
(Andy: valójában Klodó, Chodak és Tobin győzte le a kis férgeket. Engem a kaktuszok és ezek a kis mocskos teljesen kikészítettek. Remélem Wepwawet megsegít mikor ismét összefutunk velük)

View
Eternal Marketplace

2. nap

Elindultunk a küldetésre, az első állomás az Eternal Marketplace nevű hely, ide Sigilből jutottunk a bazáron keresztül, kicsit vásárolgatni kellett (Andy: ez meglehetősen idegesítő volt. Tobinon kívül mindenki úgy viselkedett, mint amikor a nők beszabadulnak a piacra :)). A korona jelet követjük, szépen kutyagoltunk amíg ránk esteledig. Az út szélén találtunk egy takaros kis kunyhót, mintha csak ránk várt volna. Találtunk egy kis perselyt is, amibe dobtam egy kis pénzt, könnyen jött, könnyen ment. A többi sóhernek ez nem tetszett, de a saját pénzemmel azt csinálok amit akarok. A vadászat kajáért nem ment jól, de Chodak – aki amúgy elég mogorva volt – hozott nyulakat. Finom volt, legalábbis amit nem sütöttek meg. Ez a Chodak amúgy elég furcsa szerzet, mindig valami állatokat idéz kb 10 másodpercre, aztán eltűnnek. Ez tuti valami kínzás.

3. nap

Haladunk tovább, most egy erdőben sétálunk, a közepén találtunk egy nyalókaárust, aki váltig állította hogy ez a legjobb biznissz. Vettem nyalókát, elvégre ez valami kereskedő istenek birodalma, jobb nem tönkretenni prosperáló üzletágakat. Egy mocsár mellett várt egy kunyhó na meg a persely, dobtam aranyakat a becsületkasszába a banda nevében, melyet kétharmados többséggel fogadott el a Tisztelt Csapat. Chodak könyvével (Beastlands állatairól vagy miről) történt egy és más, ebből később bonyodalmak lettek, melyekre borítsunk jótékony fátylat (Andy: Chodak könyvét ellopták a pixie-k).

4. nap

Eseménytelen utazás, kénytelenek vagyuk beszélgetni egymással, mert nincs jobb program. A csapattársak egész jó arcok, bár ez eddig nem volt világos. Még Tobin is egész beszédes lett, magyarázott valamit a múltjáról amiben – meglepetés – törpék voltak, többre nem emlékszem. Este egy barlangban szálltunk meg, Chodak denevért kínzott ma, Andy hozott kaját (Andy: teljesen elszoktam a vadászattól a városi élet alatt). Arothar többnyire ma is csak nyafogott, hiányoznak neki a sedan chairek.

5. nap

Ma sem történt semmi, a tájak szépek voltak, a levegő friss, az út barátságos. Furcsa a táj csendje Sigil zajai után. Este a kunyhóban találtunk egy újabb könyvet az utazás nagyszerűségéről, de Chodak egyre mogorvább lett, ő már szeretett volna célba érni.

6. nap

Szavannán haladtunk, gnómokkal találkoztunk, Chodak ma nagyon feszült lett, de meg lett oldva a dolog (Andy: előkerült a könyve).

7. nap

Célba értünk az erődhöz, átjutottunk a Névtelen Világba, Korona városába. Itt egy nagy sziklán lebeg egy város a tenger fölött, amely mint kiderült az Etheránok városa, akik itt felügyelik ezeket a népeket vagy mi. Régen volt valami nagy háború (Pantheon-háború) itt, ahol mindenféle istenek ütötték egymást, és sokan közülük nem keltek fel, ezután jöttek ide ezek a megfigyelők és azóta…hát…izé…megfigyelnek. Állítólag jópár isten van itt a föld alá bezárva is, jó nagy lakat lehet az ami isteneket is benn tart a böriben. Továbbá él itt egy ritka rusnya faj is, Oltreggon névre hallgatnak, nagydarabok, szőrösek, persze hogy izomagynak tartják őket. A vacsora is vacak volt, pedig még meg sem sütötték, Elaine sem akar itt sokat időzni, így másnap gyorsan továbbálltunk.

8. nap

Elindultunk Észak fele, egy kaktuszerdőt keresünk (bár hogy minek az nekem nem világos), egy óázisban mindenesetre belefutottunk leendő útitársainkba, akik épp egy tűzzel akartak megbírkózni, de hát persze hogy segítenünk kellett, így hát megoldottuk a krízist, eloltottuk a tüzet, meggyőgyítottuk a sérülteket, lenyugtattuk az állatokat, most már csak a jól megérdemelt jutalmat kell kivárni. Esetleg még megkereshetjük az elkövetőt és felelősségre vonhatjuk vagy esetleg megvárhatjuk míg megpróbál megvesztegetni hogy hallgassunk, végülis senkinek nem esett komoly baja.

View
Első küldetés

A fogadóban megismerkedtünk Eleinevel. Egon ajánlott minket, hogy mi biztos tudunk neki segíteni (Chodak már régebbről ismerte a lányt). Valami régi kalandozó csapat után nyomoz, akiknek valahogy közük van a testvériséghez.
Chodak a könyvtárban kiderítette, hogy a csapat egyik tagja Bytopia-ra vonult vissza a kalandozások után. Pontos helyet is sikerült valahogy kideríteni. Természetesen nem egyszerű odajutni.
A Névtelen síkról vezet oda kapu. Erre a síkra az Eternal Marketplace-en keresztül tudunk eljutni. Természetesen a prime-ról nyíló kapuhoz kulcs is kell. Eleine-nek sikerült azt is szereznie.
Egy gnóm kereskedőnek fizetett a Great Bazaar-ban. Az álnok kis kígyó jól átverte szegény lányt. Mikor elment az agyagcserépért erőszakoskodni kezdett vele. Szegény éppen el tudott menekülni.
Ezután a kezünkbe vettük az ügyet. Meglátogattuk a férget. Érdekes módon gyíkemberekkel őriztette magát a sátrában. A határozott fellépésünk nem segített így csatára került a sor. Legyőztük őket és megkíméltük a gnóm életét. Nehéz volt Klodot visszatartani, hogy ne harapjon legalább egy kicsit a rágós gnómhúsból. A kulcsot megszereztük, és Chodak még a pénzt is otthagyta.

View
Bevezető

Egon , a fogadósunk elküldött a Hive-ba, hogy hozzunk neki szarvasgombát. A megadott címen az embert és a szarvasgombát nem találtuk. Volt viszont két tiefling meg néhány kobold akik ránk támadtak. A harcot fölényesen megnyertük. Klodó már az első csatában felrobbantotta az ellenfelet, majd magát is.
A házat átkutatva nem találtunk semmit. A pincében volt valami furcsa dolog. Talán egy időszakos kapu, amin keresztül elmenekült a tulaj.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.