pfpsc

Emlékkufárok

Kezdődik a nyomozás

Mielőtt elítélték Romariarient történt egy-két dolog még a csapat életében:

  • Fél hónap alatt 30 aranyat költöttünk az ételre, szállásra ilyesmire
  • A Három Testvér ajánlatott tett a további együttműködésre

Azt mondták, hogy segítenek mindenben, ahogy eddig is, de most már kérnének is valamit a szolgálataikért. Az ajánlatuk szerint vagy fix havidíjat fizetünk (20 arany/fő), vagy 10%-át a kincseknek. Az árban benne lenne:

  • segítség a Sigilben (főleg bürokrácia)
  • küldetések szerzése
  • support a küldetésekhez
  • kaja a fogadóban
  • segítség a HQ keresésben

Többen elgondolkoztunk, hogy ha sokat időzünk a városban, akkor célszerű lenne valamelyik frakcióhoz csatlakozni. Arothar és én (Andy) a Free League-hez ‘csatlakoznánk’, ha már muszáj. Chodak a Godsmen tagja próbál lenni. El is ment dolgozni a Foundry-ba. Tobin pedig jól megfontoltan belépett a Cipher-ek közé.

Még nem mondtunk választ, de a fix díjas tűnt vonzóbbnak.
A kivégzés után találkoztunk a lánnyal, aki információt ígért a kufárokról. Sajnos nem sok mindent tudtunk meg. Sem a keresés (megfigyelés) célját sem a valódi megbízót nem tudtuk meg. Megtudtuk viszont a strómant, akin felbérelte őket. Egy kereskedő a Lower Ward-ból. Próbáltunk minden további publikus információt összeszedni:

  • a Lady’s Ward-ban van jól védett palotája
  • raktár központja a Lower Ward-ban van (talán kapu is van a telepen)
  • van egy női segédje (ő is a palotában lakik. jobban utána kellene nézni)
  • van egy állandó kereskedője, aki teríti az áruját (nem igazán szeretik a népek ezt a kereskedőt)

Arra jutottunk, hogy a lakásánál nem sok esélyünk van. Több terv is kering még a fejünkben

  • raboljuk el és vallassuk ki, majd vegyük át helyette az infot
  • kövessük és miután átvette az info, raboljuk el és vallassuk ki
  • kopogjunk be hozzá és kérdezzük meg ki a megbízó
  • próbáljunk bejutni valahova (lakás vagy raktár) ahol talán lesz több információ

Arothar megfigyelte a házát. Ekkor született egy elrablós terv, miszerint a sedan chair-t kellene valahogy eltéríteni, és akkor ki tudnánk vallatni (ez a vallatás visszatérő téma volt).
Tobinnal megpróbáltunk a raktár területre bejutni, mint munkás. Sajnos ezek a Godsmenek sem kevésbé fafejűek, mint a Fated-ek. Természetesen nem sikerült sehova sem jutnunk.
Utolsó ötletként megpróbáltunk segítséget kérni a testvérektől. Hátha van valamilyen áru (ami kellene a fogadóba is) amiért minket küldenek. Így be tudnánk jutni legalább a telephelyre.

Ambush utca 3.

Tobin és Andy vásárolt 2 láda kókuszdiót és barackot Nipples-nek. Így bejutottunk a lower ward-os udvarházba. Sajnos nem vitt közelebb a megoldáshoz, de volt egy hint arra vonatkozóan, hogy egy fickó vett rizst, de nem akarta elvinni, amiből arra következtettünk, hogy védelmi pénzt fizet igazából.
A többiek megfigyelték Arkóna házát és végre látták őt is. Sajnos van legalább 2 testőre. Egy ogre és vmi csuklyás csávó.

Este az Ambush utcában megtámadták Arothart és Chodakot. Sok füst volt (Chodak és Klodó is csinált), earth genasi-k és rozsomákok (idézte őket valaki). Az ellenség nagy része megdöglött, kivéve aki idézte a szörnyeket. Ennek minden bizonnyal Arothar-hoz van köze, és a leendő küldetésünkhöz a szülővárosába.

Tobin a füstben zúzott egy nagyot az egyik genasival. Arothar a rozsomák ölő, Andy meg saját bevallása szerint a fő balek (még a fegyverét sem tudta előhúzni, mert nem látott egy ellenséget sem). A lootban 2 master thief kit is volt.

Tyeri szerzett magának vmi szuper hollót (ilyeneket mond, hogy: Kukorica! Zsigerzsugorodás!).

A Tehetetlen Balfaszok (TB)

Vissza a nyomozáshoz. Az új szuper tervünk az lett, hogy Andy és Tobin harmónium nyomozónak átcézva kihallgatja Herminát. Ehhez berendeztünk egy őrszobát is (kibéreltük egy goblin ingatlanostól), ahol Arothar is ott volt álcázva (ehhez igényelt egy master sminkset-et). Első próbálkozásunk csúfos kudarcba fulladt, mivel mindkettőnket elbájolt (spell vagy power?) a félelf cafka, és elment azzal a szöveggel, hogy később benéz. Itt a beszélgetés Andy és Klodó között ezután:
K: “Hol van a nő?”
A: “Nem ért rá, dolga volt, azt mondta majd bejön délután.”
K: “Igazáááááán? Ezt mondta ő? És te hagytad elmenni?”

Második próbálkozás már bejött (Andy abszolválta a mentőt, majd bejött az intimidate check). Az őrszobai kihallgatás alatt nagyjából semmit nem tudtunk meg, viszont ideges lett a nő, és miután visszaviharzott a palotában két thug-ot küldött az “őrszobára” (amit addigra kiürítettünk, a goblin-t meg elküldtük pár napra nyaralni, hogy rajta keresztül ne találjanak meg minket).

Úgyhogy ha nem történik semmi extra, akkor most ez a terv merült fel:

Plan A.)

Odaállunk a sedan chair ele, elzavarjuk a hórukkarcokat, Andy egy 20-as Intimidate dobással elijeszti az Ogret, esetleg megpróbálhatjuk megvesztegetni, a lényeg hogy valahogy harc nélkül elzavarni őket és utana szépen megkérni Arkonát hogy aggya át a dossziét.

Mivel ez nem túl esélyes, ezúton álljon itt egy plan B is:

Plan B.)

Elcsaljuk ambush utcába a sedan chairt, ahol a következőt tesszük: bevágunk egy vagy ket smoke bombot/fog cloudot az utcaba, ezzel a ranged ellenfeleket le is kapcsoltuk. Azert a biztonság kedvéért Sniper Tiyeri a tetőről fedez minket. Ezzel egyidőben SWAT team 1 Tobin/Arothar (a démonölő) lefoglalja az Ogret a ködben defenzív módban (ehhez Tobinnak megtanítjuk a defenzív módot), míg Andy/Klodo/Chodak SWAT team 2 odarohan a sedan chairhez, ahol semlegesítjük és rányomunk egy reduce persont Arkhónára, Andy bevágja a zsákba a figurát (vagy ha megdobta a mentőjét akkor a hátára) és expedition retreattel elszakadunk a csatától. Szükség esetén Tobin/Arothar is kaphat expedition retreatet és a megadott jel hatására ők is lelépnek vissza a HQ-ra.

View
SIGIL MEANTIME - HEROES FOR REVENGE
Szabadságot vettünk ki, amíg Goyko megérkezik

Tobin dolgosan töltötte az időt: elkészítette a törpe láncos buzogányát, Arothar-nak egy rapírt (ezt Camael műhelyében, annak felügyeletével), és átszabta az Andy-től örökölt láncinget a saját méretére (közben megtanulva a páncélkovácsolás alapjait is Dirk Pharon páncélkovácstól). Eközben Rosic Khardo törpe lélektestvérétől elsajátította a láncos buzogány helyes kezelését is. Egy ilyen gyakorlás közben LLaris pont ott volt, ránézett Tobin fegyverére, elhúzta a száját, de nem mondott semmit és továbblovagolt. Közben Tobin suttyomban szinte átköltözött Camael műhelyébe, mivel Radovan-tól már nem nagyon van mit tanulnia.

Tiyeri:
Hazaérkezésünk estéjén, Retributus 16-án a Testvérek ünnepi vacsorával vendégeltek meg minket, de előtte még Eleine félrehívott minket, és rábeszélt minket, hogy ne áruljuk el a Testvéreknek se, hogy pontosan kivel is találkoztunk Demistan-ban, hagyjuk meg meglepetésnek, amikor majd Goyko visszatér Sigilbe.

Jólesett végre a „házi koszt”! Az elmúlt hetekben nagyon ráuntam az úti elemózsiára, meg is kértem Egont, tanítson meg főzni. A többiek is biztos örülni fognak, ha a következő utazáson esténként már össze tudok ütni majd valami meleg vacsorát.

Szóval épp kezdtük magunkat jól érezni, amikor beállított Arael Iramine pár követőjével, és félre hívta Arothart. Pusmogtak valamit, aztán Arothar közölte, hogy pár napra el kell mennie, és velük együtt távozott.

Ekkor Chodak szólt, hogy neki meg reggel be kell vonulnia templomba kb. egy hétre pappá avatása alkalmából. Fogyatkoztunk rendesen!

Tobin az este előrehaladtával egyre inkább becsiccsentett, és folyamatosan rugdosnom kellett az asztal alatt, ki ne kotyogja Goyko feltűnését. Közben a Testvérek megígérték, hogy összehoznak minket valakivel, aki értékes információkkal szolgálhat majd az Emlékkufárokról.

Másnap reggel Chlodo komponensbeszerző körútra indult, Tobin és Andy pedig láncinget mentek venni. Én elkezdtem kuktálkodni Egon mellett, délután meg Pamaccsal hancúroztam.

Este beállított az ígért informátor, egy tűz-genasi. Szó szerint tűzről pattant nőszemély volt, és szemre való is, az asztal körül ülő összes férfinak kocsányon lógott a szeme. Azt ígérte nekünk, utánajár a kérdéseinknek, cserébe azt kérte, hogy még a Retributus végéig jól babráljunk ki egy régi ellenségével, egy Romarien nevű elf varázslóval. Elég szűkmarkúan mérte róla az információt, csak annyit árult még el róla, hogy Fated, és a Civic Festhall és a Hall of Records között lakik valahol.

Másnap reggel Andy-vel és Tobinnal elindultunk, hogy megnézzük magunknak ezt a Romarient és felderítsük a környezetét. A környékbeli kocsmákkal kezdtük, hogy megtaláljuk a törzshelyét. Az első komolyabb nyomra a harmadik helyen bukkantunk, ahol a helyi bárd elfogadott tőlem egy italmeghívást, és két jól irányzott bók között nagyjából útbaigazított, hol találjuk az elf törzskocsmáját, és azt is megtudtuk tőle, hogy a varázsló képeket is fest, és azokat rendszeresen ki is szokták állítani egy Magic Pictors’ Gallery nevű helyen, ami szintén a közelben található. A délután nagyjából rá is ment, hogy megtaláljuk a galériát a Peacock Court-on és az Arany Kagyló nevű kricsmit. A galéria zárva volt, de egy szolgából kiszedtük, hogy jövő hét közepén nyílik egy új kiállítás, ahol megint kiállítják Romarien egyik képét is. A kricsmibe is benéztünk, de ki is fordultunk, olyan barátságtalanul nézett ránk az a pár egyszerű Fated, aki bent lebzselt. Az elfnek egyelőre nyomát sem láttuk. Felderítettük a környező utcákat, aztán elugrottunk a Civic Festhallhoz, de ott nem sok újat tudtunk meg a varázsló-festőnkről, így visszamentünk az Arany Kagylóhoz, és egész záróráig lestük, hátha felbukkan az elfünk, de nem jött.

Másnap este több szerencsével jártam. Megint ott szobroztam sötétedéstől, és hamarosan láttam is bemenni. Két óra múlva jött ki, és én igyekeztem észrevétlenül a nyomába eredni. Sajnos egy idő után úgy látszik kiszúrt, mert hirtelen egy nagy kanyarral a Civic Festhallhoz vezetett, ahol a tömegben simán lerázott. Mire hazaértem, a többiek már tanácskoztak. A Testvérek megtudtak pár újabb érdekes dolgot. A galéria tulajdonosa, maga is Fated, régóta következetesen egyengeti Romarien festői pályafutását, de vajon miért? Azt is megtudtuk, hogy az elf mágus egy kis színházban rendszeresen dolgozik, különböző darabokban ő csinálja a speciális effekteket. Egy közepesen ismert színésznőcske meg azzal dicsekszik állítólag, hogy Romarien látta el a házát mágikus védelemmel. Na képzelem…

Reggel első dolgunk volt meglátogatni a Civic Festhall alagsorában a színházat, és szombat estére meg is vettük is az utolsó jegyet arra az előadásra, amiben Romarien éppen közreműködik. Ott biztos rábukkanunk, és felváltva követhetjük hazáig.

Egyelőre a legjobb ötletnek az tűnik, hogy lebuktassuk, ha valami szabályellenes kapcsolat van közte és a galériatulajdonos között, ha meg nincs, akkor valami koholmánnyal kellene kompromittálni a frakciótársai előtt. Igaz, Tobin szerint egy jó verés is frappáns bosszú lenne! :)

Tobin: Visszatértek a többiek is, így gyorsan ki is vontam magam ebből a kétes és nem nekem való nyomozásból, és befejeztem az első rapíromat. Hiába adtam másfélszer annyi anyagot bele, mint amit Camael javasolt, még így is szánalmasan könnyű kis fegyver lett belőle, nem úgy tűnik, mint amivel komoly kárt lehet okozni bárkiben. Arothar persze így is panaszkodott, hogy túl nehéz lett

A csapat többi része két részre szakadt. Arothar és Klodó visszament a kocsmába, hátha le tudják követni Romarien-t, míg Tiyeri, Chodak és Andy a színházban próbáltak szerencsét. Az utóbbi csapat követte a dívát, és megállapította, hogy permanens tűzcsapdákkal és alarmokkal védte le a házát Romarien, így valószínűleg nem egy kezdő mágus, nem biztos, hogy nem ő csapna le mindket harcban (de legalábbis könnyen el tudhat megnekülni).

Közben Klódó valami trükkös főzettel átalakította a kinézetét, és bement a kocsmába. A kocsmárossal szóba elegyedve annyit sejtett meg, hogy valamit tud a kocsmáros Romarienről és a képeiről. Később az elf mágus is megjelent. Klodó ismét bement, de ezúttal láthatatlanul vele ment Arothar is, és kihallgatta a kocsmáros és az elf beszélgetését. Ebből annyi derült ki, hogy Romarian kezd ideges lenni, egyik nap valami “macskafajzat” követi, a másik nap meg egy gnóm érdeklődik a festményei után. Az nem derült ki miért lett ideges, de a kocsmáros próbálta nyugtatgatni, mondván, hogy biztos csak véletlen (bezzeg, ha ismerné Tobin baltájának elvét tudhatná, hogy nem az). Mivel kezdett lassan láthatóvá válni Arothar az emeltre felment, és ott kutatni kezdett. Talált is azonnal egy Romarien képet egy barbárról, neki is állt azonnal megvizsgálni. Legnagyobb megdöbbenésére mikor hozzáért az kiugrott a képből és megtámadta. Azonnal menekülőre fogta, persze a nagy zaj miatt a fogadós és Romarien is felment. Valahogy visszarakták a barbárt (nem derült ki hogy), de mindenesetre ez már kiverte a biztosítékot, azonnal nekiláttak szervezkedni. Mivel Arothar nem akart időt hagyni nekik amint a mágus távozott, megpróbálta elcsenni a képet. Ez egy darabig jól ment, kijutott az utcára, a fogadós azonban ment utána. Fegyveres harc alakult ki, amiben ugyan Arothar volt a jobb, de mivel nem akarta megölni szerencsétlen fogadóst, végül kénytelen volt hátrahagyni a képet.

Mire mindenki visszatért a szállásra, kupaktanácsot tartottunk, és úgy gondoltuk addig ütjük a vasat, amíg meleg, most még visszamegyünk a fogadóba. Szerencsésen ott találtuk az összes szereplőt, amint megbeszélést tartottak. Levédték a házat riasztó varázslattal, azonban egy ablak kimaradt belőle, ahol meglehetősen nehezen, de sikerült Klodót bejuttatni. Goblin testvérünk sikerrel kihalgatta a beszélgetést, ami a fogadós, a mágus és egy ismeretlen személy között (aki nem Romarien mecénása, aki nem tud semmit). A válságmeeting felvetése az volt, hogy visszamondják-e a megbizatást a fejlemények miatt. Ezt végül elvetették, mivel “érvényes szerződésük van”, és egy fated nem mondhatja vissza). Mindenesetre a “lányt” át kell vinni más helyre, ebben egyeztek meg, mert a fogadó nem biztonságos. Hogy miről is van szó, az nem hangzott el, de kitalálható: Romarien embereket zár be képekbe, amit aztán elad rangos fated személyeknek. A képek ezután szolgálhatnak bérgyilkosként (mint a barbár, illetve egyéb festményeiből kiindulva ez gyakori sablon), vagy egyéb célokra is (csak a fantázia szab határt). Mindenesetre valami ocsmány dolog. A mágus és a harmadik ember távoztak, csak a fogadós maradt. Ezután úgy gondoltuk, behatolunk, hátha a “lányt” még itt találjuk és megmenthetjük. Sajnos az ablakon csak egy goblin fért be, ezért Arothar nekilátott hatástalanítani élete első mágikus csapdáját… de ez nem az ő napja volt. Persze, hogy beriasztott a csapda. Ezután nem volt hátra, csak előre, Tobin betörte az ajtót, mindenki bement. A csapat nagy része elindult a rejtek pincébe, amit a fogadóst követve Klodó felfedezett, míg Tobin és Andy hátramaradt fedezni (a félork testőr, és még inkább a Harmonium miatt… Felgyorsultak az események…

Míg Andyvel földbe döngöltük a fogadós szerencsétlen félork testőrét, addig a többiek a fogadóssal és szeretőjével bántak el. Találtak a pincében egy elzárt részt, ahol Arotharnak megint problémája akadt a zárral, úgyhogy nekem kellett szétvernem az ajtót. Az ajtó mögött egy kéjlakot és egy szegény leányzót találtunk valami prosztó primeról. Őt kimenekítettük a helyszínről (Andyn közben erőt vett a piromániája, és nekiállt felgyújtani a fogadót – mint később kiderült sikertelenül). Sikeresen elkerültük a Harmoniumot hazafelé úton. Másnapra a testvérek szereztek egy tolmácsot a leányhoz (nem beszélt semmilyen normális nyelvet), és kiderült, hogy a leány véletlenül átkerült egy ideiglenes kapun Sigilbe, ahol leánykereskedők kezébe került. Romarian szerepe az volt, hogy elbűvölje, a fogadós adta a helyszínt, a kuncsaftok meg a Fated elitből került ki. A szigorú könyvelés miatt azonban úgy fizettek, hogy megvették (áron felül) Romarien képeit (aki meg gondolom áron felül vett sört/bort a kocsmában). Hát mindenki a farkával gondolkozik Sigilbe? Ez lesz hát a sorsunk, hogy a szexuális bűnözőket büntessük meg?

A tolmács elkísérte a lányt a mercykillerekhez, akik a vallomását elégnek találták arra, hogy Romarient letartóztassák. A kínzás (ehem… vallatás) alatt még sötétebb dolgokra derült fény, így Romarien, a társa, illetve a Fated megrendelők is az igazságszolgáltatás kezére kerültek. Meg kell mondjam, a sigili igazságszolgáltatás hasonlít az otthonira: szigorú, de gyors és kemény :) Romarient és a társát ki is végezték, de előtte még beküldtük neki a börtönbe a bosszú szimbólumot, hogy tudja miért került a vesztőhelyre.

Nap beszólásai:
“Aki nem lép egyszerre,
észreveszik invibe’”
(Arothar)

“Mi a különbség a malomkő és a törpe nő között?
A malomkövön csak egy lyuk van.”
(Chodak)

View
A KÜLDETÉS
Eddig volt a bemesélés, most kezdődik a kampány

Tobin: Igent mondtunk a rangernek, aki hosszasan magyarázott valami háborúról, meg istenekről, de csak fél füllel figyeltem, mert azon töprengtem éppen, hogy hogyan lenne a legjobb a fegyverem tüskés részét kiönteni. Mindenesetre az volt a lényeg, hogy mi most visszamegyünk Sigilbe, ő meg külön utakon nyomoz, aztán majd megkeres minket. Ezután ellátott minket némi felszereléssel, amire neki már nincs szüksége, le is nyúltam egy jó kis baltát, kellemesen nehéz fejjel, mégis valahogy könnyebb kezelni. Ezután még elmentünk Demisztán üzleteibe vásárolni/eladni, szert is tettem egy jópofa kulacsra és egy időtállónak tűnő csizmára. Ezután elbúcsúztunk Bítópiától, és útra keltünk. Életemben elöszőr teleporzáltam (nem volt kellemes) egy félig elsűllyedt vár közelében. A várban volt a kapu, ami viszont naponta csak 1 percre nyílt ki, és elvileg Tir-Na-Og közelébe vezet (ahonnan már remélhetőleg könnyen találunk kaput Sigilbe). Ezt Chodak is megerősítette. Át is mentünk rajta. A másik oldalon egy barlangba vezetett, ahol azonban megtámadott minket egy mélységi gomba, néhány ocsmány pók (de küzdöttünk ennél nagyobbakkal is) és kicsi, de erős föld elementálok. Ezek egymást is támadták, ezért úgy tűnik belekeveredtünk valamilyen helyi csetepatéba. Később kiderült, hogy Chodak idézte azokat. Bocs, de honnan kelett volna tudnom??? A pókok csak bemelegítésre voltak jók, később kiderült, hogy egy kétfejű troll és két ettin is itt él, persze ők sem megbeszélni akarták a dolgokat, hanem azonnal támadtak. Taktikailag nem túl fényesen teljesítettünk a csatában, úgyhogy majnem ott is hagytuk a fogunkat, azt hiszem ezen javítanunk kell a jövőben. Végül legyőztük azért az ellenfeleket, elpusztítottuk a troll-t is (tűzzel-savval), és bezsebeltünk egy csomó pénzt is. Ezután visszatértünk Sigil-be, végre lesz időm elkészíteni a fegyveremet és megtanulni a használatát is.

Történet: Miután természetesen elvállatuk a küldetést, Goyko elmonta végre, hogy miről is van szó. A lényeg a következő:
Síkokon keresztül húzodó háború dúl eonok óta a lélektestvériség által erősen befolyásolt birodalom és egy élőholt sárkány által irányított gonosz birodalom között. Ennek a háborúnak egyik terepe a Névtelen világ is. 6 évszázada azt vették észre, hogy a gonosz birodalom jelentős erőket csoportosít át (átterelte egy kapun), de azok sehol sem jelentek meg. Ez aggasztani kezdte a testvéreket, és az Öt Szél Templomosait küldték nyomozni ez irányba. Ők arra jutottak, hogy a haderők a Gyehennán vannak, és arra készülnek, hogy egy elfelejtett kapun keresztül belépjenek Névtelenre. A kapu keresztül szivárgott a halottnak hitt istenek hatalma. A szivárgást fel lehetett használni pusztításra megfelelően magas mágikus képzettséggel, mivel konkrétan egy gonosz istenhez tartozott. A templomosok meg is tették, óriási pusztítást söpört a vidéken végig (elpusztítva a kaput is). Szerencsére egy sivatagos területen helyezkedett el, így polgári áldozat viszonylag kevés volt (de azért igen, hadifoglyok, rabszolgák, beépített kémek, civil kiszolgáló személyzet), viszont az ellenség hadereje alaposan megsínylette ezt.
Ezután a templomos elrejtőztek részben az ellenség bosszújától tartva. Másrészt nyugtalanította őket, amiket ezekről a kapukról megtudtak, ami a következőek:

  • a világ istenei nem haltak meg, csak fogságba estek/alszanak stb. Lehet, hogy fel is lehet őket ébreszteni?
  • a kapukon keresztül szivárgó energiát fel lehet megfelelő (nagy) tudással használni, akár rosszra is.

A tudással járó felelősséget gyorsan elnyomták magukban (legalábbis Goyko), de most megint felszínre bukott…
Volt még egy mellékszál, amit békén hagytunk egyelőre: Demisztánba érkezett egy fickó Sigilből, akiről tudott, hogy az Emlékkufárok nevű felbérelhető, nagy hatalmú szervezet ügynöke. Hogy mit keres itt, azt nem lehetett tudni, de mindenesetre paranoid módon arra gondoltunk, hogy Goyko-t. A ranger tanácsát megfogadva nem akartuk felhívni magunkra (még jobban) a figyelmet, és nem kerestük fel.
Egyelőre Goyko nekilátott felkeresni régi bajtársait, a csapat pedig visszatér Sigilbe. Az utazás nem telik eddig unalmasan: először teleportált a csapat, és a Tir-Na-Og felé vezető kapu másik oldalán megtámadták mélységlakók a csapatot. Némi kavarodás is támadt, mert Chodak újdonsült képességét felhasználva idézett kis földelementálokat, de a tomboló Tobin ellenségnek nézte azokat, egyiket le is csapva. Chodaknak nagyon nem tetszett ez, és máris egy egyensúly helyreállításának tervein töri a fejét.
Hogy ne csak rosszat mondjunk Tobinról, véletlenül feltalálta a természetellenes rosszullét (amit a gomba szonikus támadása okozott a fél partinak) ellenszerét: Bytópiai pálinkával kell öblögetni :)
Közben Klodó magánakcióba kezdett, és bele is esett egy veremcsapdába, aminek alján egy savas slime lény volt. Szerencsére jó akrobatikus képességeinek és az újdonsült saválló csizmának köszönhetően olcsón megúszta a balesetet.
A pókok után egy kétfejű troll majd 2 ettercap jelent meg, amik igen kemény kihívás elé állították a csapatot. Végül némi szerencsével (vagy inkább balszerencse ellenére?) sikerült győzni. A csata utáni pihénésnél feltűnt egy leprechaun, akinek egyetlen célja úgy tűnt, hogy átjutni azon a kapun, amin a csapat belépett. Nem sikerült kideríteni mi a célja ezzel. Később még vajon lesz ennek jelentősége?
A csapat ezután visszatért Sigilbe, hogy belekezdjen a nyomozásba az Emlékkufárok után.

View
Demistan

Tobin: "Az Öreg Tarhig mindig ellenezte a gnómokkal való barátkozásaimat, mondván, hogy “Azok csak bürokraták”. Lehet, hogy azok, de mégis jobban bírtam őket, mint a Demisztáni hivatalnokokat. Hosszú és unalmas nyomozás alatt (többiek majd részletezik ha akarják) sikerült addig eljutnunk, hogy be kell jutnunk az archívumba, mert minden információ ott van. Ehhez kellett a támogatás, ezért kiválasztottuk az egyetlen normális pártot (a Szavazz Ököllelt), hogy támogassanak. Mindössze annyit kértek tőlünk, hogy verekedjünk meg velük. Andy és én vállaltuk ezt a szerepet. De mivel nem akartam, hogy elboruljon az agyam, ezért kértem Klodótól valami nyugtató főzetet. Sajnos nem főzött elég erőset, szinte minden harcban elborult az agyam (kivéve Andy ellen, úgy látszik egy lélektestvér ellen harcolni megvéd ettől). Bejutva az archivumba kiderült, hogy Goyko még él és virul, és fel kívánja venni a 600 éve elejtett szálakat (amik a bezárt kapuval kapcsolatosak). Döntés elé állított minket: a kék kapszula (nem kívánunk a félisteni játszmába beszálni) vagy a piros (megtudjuk az igazat az eredeti küldetésről, és részt veszünk a szálak elvarrásába). Ki mit választ?"

Nyomozás: több szálon futott a nyomozás. Az egyik szálon próbáltunk írásos emlékeket fellelni. Itt a könyvtár teljesen használhatatlan volt, a hivatalnokoktól csak annyit tudtunk meg, hogy az archivumban van minden lényeges dokumentum. Mivel a képviselőkről (gyanús volt, hogy emberünk akár képviselő is lehetett), és a választókról (ez szinte bizonyos volt) van jegyzék az archivumban, az archivumba bejutási terv kecsegtetett sikerrel. Megpróbáltuk a hivatali úton, de az nem működött (nem tudtunk pontos időpontot, így túl sok volt az adat – később kiderült, hogy Goyko álnéven volt képviselő). Szerencsésen összeismerkedtünk (Andy és Tyeri) azonban a Szavazz ököllel! párt tagjaival, és hamar össze is barátkoztunk velük. Cserébe, hogy az “előválasztásokon” részt veszünk, megígérték, hogy elintézik a bejutásunkat az archivumba.
Közben megtudtuk azt is, hogy mikor még a templomosok itt jártak, akkor a kránium patkányok után érdeklődtek. Ezek a lények azért különlegesek, mert magukban kb. normális patkányok, viszont ha együtt vannak, akkor elméjük összekapcsolódik, és emberi (sőt, akár emberfeletti) intelligenciájuk is lehet. Mivel e fajta emlékezete nagyon sok időre visszanyúlik (közösségi memóriájuk is van), jött az ötlet, hogy hátha emlékeznek Goyko-ra is. Fel is kerestük őket, de mint kiderült, Bitópián kicsit máshogy működnek a kráium patkányok. Vannak közöttük okosabb példányok, és ezek hiánya jelentősen visszabutítja a közösséget. Az okos patkányok viszont fogságba estek. A közösség pedig nélkülük nem emlékezett a múltra. Az egyik patkányt csellel szereztük meg egy “Mester” nevű félnótástól, aki csapdákkal vette körül magát a csatornába (bele is estünk majd mindbe, természetesen Arothar belenyúlt egy méregbe), és onnan próbált valamiféle ellenállást vezetni. Chodak varázsolt egy aranyszőrű Bitópiai patrkányt cserébe (ami persze fél percen belül eltűnt). A másikat a város egyetlen koldusától szereztük meg cserébe egy nyalókáért (mire nem jó egy nyalóka :) ). Nem volt könnyű találni megfelelő ellenértéket, mert annyit támogatták a koldust, hogy mindene megvolt :) Visszavíve a két patkányt a közösség összeállt, szép lassan vissza is emlékeztek mindenre: a templomosok valóban jártak náluk, és egy artifact-ot kerestek (… kürtje), emlékeztek Goykóra is, hogy a Dupla Jóság párt székházában járt sokat. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a párthoz köze lehet, de a pártközpontban nem lettünk okosabbat (Goyko neve semmit nem mondott). De ami érdekesebb, az egyik rózsadombi villában érezték Goykó szagát a patkányok! Azt gondoltuk, hogy egy leszármazottja él ott, de amikor odalátogattunk, csak a házörző kutyája nyitott ajtót (persze tudott beszélni). A gazda nem volt otthon, így csak egy üzenetet hagytunk, és mentünk az archivumban. Itt legnagyobb meglepetésünkre azt találtuk, hogy akinek a villáját felkerestük, az a Dupla Jóság párt alapító tagja volt kb. 600 éve, és még mindig képviselője! Ebből összerakódott a kép: Goyko áléven bár, de még mindig él! Ez az elmélet azonnal meg is erősödött, mert megjelent Goyko maga!
Elmondta, hogy a kapu bezárásával kapcsolatos az, hogy a csapat szétvált és elbújt, és az akkori szálak még azóta is elvarratlanok. Most derült ki számára, hogy eddig halottnak hitt társuk (Bastien, akinek temetésén 150 éve utoljára találkoztak) szintén él és virul, és egyébként Eleine apja. Ennek a sokkoló információnak a hatására Goykó össze akarja hozni a régi csapatot, hogy végre lezárják az ügyet, és mivel mi félig-meddig belekeveredtünk az ügybe, felajánlotta, hogy ha akarunk, mi is részesei lehetünk. Addig, amíg nem köteleztük el magunkat, viszont nem mondhat semmit…

Bonusz kérdés: Még elvileg ott vagyunk az archivumban, és minél mélyebbre megyünk, annál nagyobb az emlékezetvesztés esélye. A kérdés: akinek a “dangerously curious” szerepel a karakterlapján, az vajon szeretne-e belepillantani az archivum mélyébe? :)

View
Fertőzés

Nagybátyám (aki katona volt) mindig mondogatta, hogy a háború másból sem áll, mint menetelésből, és több ember hal meg betegséget miatt, mint a harcban. Úgy látszik, ez a kalandozásra is igaz, mert eddig rengeteget utaztunk, és már másodszor betegszem meg súlyosan (pedig eddig jó egészségnek örvendtem). Démon ellen goblinfű – tartja a mondás, Klodó rettenetes ízű löttye kisegített, így én már gyógyúlóban vagyok, míg Arothar a saját hányadékában fekszik, mert nem hajlandó a gyógyszert bevenni. Azt hiszem az ő érdekében kénytelenek leszünk erőszakkal megitatni vele a főzetet. Az utazásból, és a városból nem sokat láttam, erről meséljen valaki más.

Miután átléptünk a kapun egy kanyonban találtuk magunkat. A kijáratnál találkoztunk egy hatalmas örzővel, aki mikor megtudta, hogy nálunk van az agyagcserép átengedett minket. Úgy látszik a cserép valamilyen szavazásra kell majd. A völgyből kiérve érdekes táj tárult a szemünk elé. Mindenhol szépen megművelt dombok a viszont a fejünk felett látható a sík másik fele. Útnak indultunk a közelben lévő város felé. Sajnos útközben Arothar és Tobin is rosszul lett. Estére szállást kértünk egy nagyon kedves gnóm családtól (Klodó szívesen beléjük harapott volna). Reggel a fiúk még rosszabbul lettek (főleg Arothar), így egy kordén vittük tovább őket a város felé.

Hamarosan elértünk Demistanba ahol a Fehér fogadóban meg is szálltunk. Másnap háromfelé oszlott a társaság. Tobin és Arothar maradtak a fogadóban érthető okokból. Chodak, Klodó és Eleine elmentek a hivatalos szervekhez utánanézni a visszavonult rangernek. A bevándorlási hivatalt és könyvtárat nézték meg több kevesebb sikerrel.

Tiyeri és én (Andy) megindultunk felderíteni a várost. Elég érdekes hely. Volt egy tér ahol egy ember valami angyali elnyomókról beszélt, amit jónéhányan meghallgattak, majd szépen továbbáltak. A város egy hegyoldalba épült és összeér a másik síkkal. Egy hatalamas lebegő szikla is van mellette ahova hídon át lehet eljutni bár elég veszélyes helynek tűnik. Aki átmegy oda elfelejt mindent. Nem mentünk át, de a nevét már most elfelejtettem :). Úgy gondoltuk, hogy átmegyünk a másik síkra, mert ott van egy hely amit valószínüleg felkeresett az emberünk is. A hegy másik oldalán egy érdekes fogadóra bukkantunk. A hely a Szavazz Ököllel mozgalom központja. Itt kicsit betekintést nyertünk a város működésébe. Az irányító testületet a lakók válasszák a pártok közül (pl.: Dupla Jóság, Tripla Jóság, Szavazz Ököllel). A városi vezetők át tudnak menni a szigetre és nem felejtetenek el mindent. Ez azért fontos, mert úgy tűnik a nekünk fontos információk is ott lehetnek. Az Ököl mozgalom érdekes kiválasztási folyamatot alkalmaz. Aki kiüti a másik jelöltet indulhat a válsztáson :) Lehet megpróbálok jelölt lenni. Ha nem sikerült (nem sikerült – Arothar) majd hívjuk Tobint is :) (hívtuk – Arothar)

A nap aranyköpése: “Hol az index katalógus???” (Chodak) A könyvtárban próbálta a gnóm könyvtárostól elkérni a katalógust, aki próbálta a témát kerülni (ezért ez vagy kb. 5* elhangzott), míg végül kibökte, hogy a fejében van.

View
Az Aréna

Néhány nappal a vérszívókkal történt találkozás után elköszöntünk a karavántól. Utunk a vadonba vezetett egy elhagyatott városhoz. Szerencsére óvatosan, folyamatos őrjáratokkal közeltítettük meg a környéket, így elkerültük a gnoll őrjáratokat.
A városhoz közeledve észrevettük, amint egy csapat gnoll egy foglyot kísér a közeli kaktusz erdő szélére. A kutyák kikötözték a szerencsétlent egy kaktuszhoz, majd elkezdték előcsalogatni a hatalamas föld alatti férget. Sajnos a kaktuszerdő kicsit lelassított minket, így mire lecsaptunk rájuk, már a féreg lenyelte a foglyot. Megtettünk mindent. Sok gnoll otthagyta a fogát és a férget is levágtuk. Sajnos addigra már megemésztette az embert.
Ezután természetesen már jobban figyeltek a gnollok. Tervet szőttünk a városba bejutásra. A város egy dombokra épült, az Aréna pedig a közepén egy magaslaton volt. Megfigyeltük, hogy a városban a gnollokon kívül volt egy hárpia, egy különös lény meg néhány állat is. Klodo feladata a zavarkeltés volt, melyekhez a kedvenc bombáit használhatta. Mi közben egy meredekebb oldalról próbáltunk belopózni. Már majdnem beértünk mikor a különös a lény (DÉMON!!!!!) észrevett minket (kösz Tobin) (Mindjárt ideges leszek, ha emiatt beszótok, jó? Azt vessétek a szememre, ha elfutok a harcból, különben ideges leszek! – Tobin_). Hatalmas harc alakult ki, pedig majdnem megfutamodtunk (_Mármint voltak akik gyáván megfutamodtak volna, mások meg feltartották a démont, amíg a megfutamodók visszafutamodnak és fél kézzel felhentelik a démont. – Tobin). Arotharról kiderült, hogy egy halálosztó.
A démon legyőzése után szaladtunk az Arénához. Itt már természetesen vártak a gnollok, de rossz taktikát választottak ellenünk. Beverekedtük magunkat középre, majd átléptünk a kapun.

View
A vérszívók

A kolostorból meglehetősen elgyengülve érkeztünk haza, többünknek csak egy kiadós alvás járt az eszében. Én Andyvel hozattam visszafelé magamat meg a cuccaimat is, mert alig bírtam emelni a tagjaimat. Másnap a karaván nekiindult (nem túlzottan érdekelte őket, hogy mit műveltünk a kolostorban) a szokásos szereposztással (Elaine, Galabriel, a büdös Dashkinnal na meg velünk a főbb szereposztásban). Én próbáltam főzni valami hasznosat a csapatnak, mert a kolostorban eléggé lemerültek a lötyitartalékok, de nem nagyon ment mert ezen a világon semmiféle hasznos dolgot nem lehet fellelni pföjj.

A szép csendes haladásba egy főként elfekből álló, némiképp ellenséges és kissé rasszista őrjárat rondított bele, akik valami külső létsíkbeli fiendeket (sic!) kerestek és úgy tűnt bennünk vélik megtalálni őket. Megkezdődött a kidumalás, Andy okoskodott, Tobin hőbörgött, Arothar nyalizott, én hazudoztam mindenfélét, Chodak csak önmagát adta, Tiyerire meg már nem emlékszem, talán kaffogott vagy dorombolt, vagy ilyesmi. Végül kisebb csoda folytán zavartalanul tovább haladhattunk.

Nemsokára elértük a kanyont, amely a hírek alapján nem sok jót ígért, mivel állítólag gonosz vérszívók (szárnyas, csőrös, csápos valamik) lakták (ez utóbb igaznak is bizonyult, erről később), akik mérföldekről megérzik a vér illatát, így a napiparancs értelmében nem szabadott botladoznunk meg megkarcolnunk magunkat. Andy közben kiszagolta (szó szerint), hogy a pugvanpisopok követnek minket, úgyhogy megpróbáltunk csapdát állítani nekik a kanyon bejáratánál, de ez a mutatvany csúnyán besült, mert ők ugyanezt tették a karavánnál (magyarán kikerülték a mi csapdánkat) csak nagyobb sikerrel: az éj leple alatt odavonszoltak egy sérült patkányt, amik jól bevonzották a vérszívókat, akik kis híján megették az egész karavánt. Óriási csata bontakozott ki, ahol hullottak legjobbjaink a hosszú harc alatt, Andyvel szokás szerint a csata elején elbántak, de mindenki kapott rendesen, Tobint még sosem láttam ilyen mérgesnek, bár kivételesen hátrányára volt a nyakán felkúszó vér, mert azt egyből kiszívta az egyik rém. Jómagam kilőttem a Tobinból táplálkozó szörny szemét, majd én is a földre kerültem, miközben próbáltam rávenni az őröket hogy lándzsát használjanak az égből lecsapó rémek ellen. Andy élete hajszálon múlt, Tiyeri és Arothar felváltva próbálták stabilizálni az állapotát. Chodakról nem is tudtam hogy ilyen ügyes gyógyító, nélküle valószínűleg mindenki ottmaradt volna, végül a karaván őrei látták el a szornyek baját. Mint kiderült a pugvanpis király személyesen jött utánunk bosszút állni a népe kiírtásáért, elég rövid volt az emlékezete, nem kéne belekötni átutazó karavánokba, és akkor nem lennének kiírtva, de hát most már eső után köpönyeg, őt is megöltük.

View
A Kolostor

10. nap

Egy rövid pihenés után elindultunk, hogy kifüstöljük a kis vakarcsok odvát, mivel veszélyt jelentettek volna ránk és a további karavánokra is. Mint kiderült, egy elhagyott kolostorba fészkelték be magukat, 2-2 és fél órányira a csapatunktól. Nem akartunk nekik lehetőséget adni arra, hogy meglephessenek minket, ezért alaposan feltérképeztük a helyet (Klodó: legközelebb nézz a lábad elé amikor lopakodsz), mielőtt betörtünk volna. Az elég lepusztult állapotban levő kolostor elhagyatottabb volt, mint gondoltuk, de azért voltak életre utaló nyomok.

Kiderítettük, hogy a pugwampik páviánnokkal élnek együtt (nem tudom, hogyan keveredtek ide) a kolostor északkeleti szárnyában. A középső részt nem nagyon látogatták, valószínűleg azért, mert ide egy – legalább is a tojások méretéből ítélve – hatalmas keselyű fészkelte be magát. A tojásokat nem háborgattuk, szerintem jól tettük, bár Klodó mindenképpen rántottát akart belőlük készíteni (Klodó: nyamm) (Andy: szerintem inkább a kis fiókákat ette volna nyersen). Találtunk egy pincelejáratot is, ami sűrűn be volt nőve penésszel. Erről később…

A rajtaütés nem ment olyan simán, mint gondoltuk. Mint kiderült, Wolfspiderek is voltak a környéken, amelyek sűrű és erős hálót szőnek. Ebben Tobin jó időre elakadt, ami jelentősen hátráltatta a terveinket. Mikor mindenki elfoglalta a helyét (nagyjából) Klodó nyitott egy bombával, majd elkezdődött a közelharc, ami sokáig tartott és mindkét fél számára igen kellemetlen meglepetéseket tartogatott. A csapatunkból többen is a földre kerültek (Andy) többeket méreg gyengített le (Klodó és én) mások pedig igyekeztek csak túlélni, hiszen akár egyetlen csapás is végzetes lehetett volna a számukra (Chodak). Nem volt könnyű, de mikor a pugwampik végre megfogyatkoztak, a csapat hirtelen átlendült a holtponton és pontot tett az ügy végére (Klodó: Azért én úgy éreztem sokszor ezeknek a kis suttyóknak köszönhettük, hogy élünk, a majmok is elég sokat botladoztak, pedig sok lehetőségük lett volna bevinni a kegyelemdöfést).

Elkezdődhetett a kolostor módszeres felderítése. Ezt hamar újra kellett értékelnünk, amikor Tobin szokásos makacsságának hála belépett egy olyan helyre, amit még nem vizsgáltunk meg. Fel is riasztott néhány vérszívó nem is tudom mit, akik mind belekapaszkodtak (Andy: denevérszúnyog ?). Egyesült erővel, nagy nehezen sikerült leszednünk róla őket. Remélem, tanult a dologból.

Ezen kívül még a penésszel gyűlt meg a dolgunk, ami nagy meglepetésünkre élt, és majdnem beborította Andyt (nem akartuk megvárni, mi történt volna, ha ez megtörténik) de ezt is sikerrel megoldottuk. Találtunk is néhány dolgot, ami még hasznos lehet a csapat számára.

Végül csak a szentély maradt, ahol a pugwampi nők és gyerekek éltek. Itt igyekeztünk a szavak erejére támaszkodni, megfélemlíteni őket, ami sikerrel is járt, így a kis férgek harc nélkül elkotródtak. A lakóhelyük, ami a kolostor elég romos padlásán volt, Tiery és Klodó is megpróbálta felderíteni, de először mindketten megpróbáltak megtanulni repülni (nem számoltak azzal, hogy a rozoga padló nem bírja el a súlyukat) (Klodó: nekünk legalább volt annyi a fonnyadt kis pucánkban, hogy felmentünk). Végül Klodó egy ládikával tért vissza, aminek a tartalmát magunkhoz vettük.

Összességében sikerrel jártunk, azonban néhány tanulságot le kell szűrnünk a jövőre nézve: még óvatosabbnak kell lennünk. Andynek is biztosan lesz még hozzáfűznivalója :) (Klodó: Dashkinnak is jutattunk a kisz fényesz drágaszágokból, elvégre kivette a részét rendesen a haddelhaddból)

View
A Kaktusz-erdő

9. nap

Mint kiderült, a tűzeset koránt sem véletlen volt. A karaván vezetője megkért minket, mint olyanokat, akik csak az egészbe, így nem lehettek az eset okozói és pártatlanok mindenkivel szemben, hogy vizsgáljuk ki, mi is történhetett.

Neki is álltunk a nyomok átvizsgálásának (nem maradt sok…) és jól képzett csapatunknak nem tellett sok időbe, mire sikerült néhány érdekes felfedezést tennünk az ügy körülményeivel kapcsolatban. A jelek arra utaltak, hogy baleset történt, egy olyan baleset, ami azonban a gyanúnk szerint nem volt véletlen. Az egyetlen áldozat – az asztrológus, a karavánvezető hölgy földije – minden bizonnyal elbotlott valamiben, beverte a fejét és eszméletét vesztette. Balszerencséje volt, ugyanis ezzel a mozdulattal levert egy gyertyát is, ami porig égette a kocsit és vele együtt őt is. Elég erős szag volt odabent, de az ügy érdekében kibírtam. (Andy: valóban elég zavaró volt az égett hús és fa szaga, de még ez sem nyomhatta el a pugwampik sakál-patkány szagát)

A karavánon belül mindenkinek megvolt a véleménye a dologról. Elég sokan utaltak a karaván nyomkeresőjére, mint gyanús figurára (szerintem nincs vele semmi baj, ez szimpla ellenszenv a szaga miatt, ami valóban elég orrfacsaró… elég annyi, hogy Klodó a kanyarban sincs hozzá képest, pedig ugye) így hát ki is kérdeztük. Ekkor elmormogott egy szót, ami hirtelen más megvilágításba helyezte az egész ügyet és rávilágított, miért is nem volt véletlen a baleset: pugwampisu. (Andy: profi módon kihallgattunk mindenkit. Még Almah hercegnővel is beszéltünk)

Ezek a kis nyomorultak nagy bajkeverők. Istenítik a gnollokat, azonban azok gyűlölik őket, mivel bármerre is járnak, szabályos balszerencse-folyam indul be. Ebből a szemszögből nézve a dolgot, hamar rábukkantunk a pugwampisuk nyomaira, ami annál is könnyebben ment, mivel magukkal vitték – mint kiderült – a karaván állatgondozójának kedvenc kecskéjét (Andy: csak zavarta a szagok olvasását a dög), Rubardot. Ízlelgessük kicsit. A kedvenc kecskéje… egyikünk sem nagyon firtatta, miért az.

A nyomok egy Kaktuszerdőbe vezettek, ahol meg kellett küzdenünk a szúrós tüskékkel (nekem pont nem) és később, egy, a pugwampisuk állította csapdával. A kecskét, ami ki volt kötözve egy kisebb tisztás közepén – hogy ne tehessen kárt magában – kedvenc törpénk egy jól irányzott ökölcsapással ön-ártalmatlanná tette, így fel tudtam kapni és elindultam vele kifelé, miközben csak úgy záporoztak ránk a kis dögök által kilőtt lövedékek. Mindenki kapott kisebb-nagyobb lövedékeket valamelyik testrészébe… Borzasztóan kellemetlen szituáció volt, ráadásul a kecske is magához tért, amitől egy kicsit megijedtem, ennek hála alaposan beleszaladtam egy tüskébe. Anydynek lesz velem dolga… (Andy: nem értem, miért kellett a kecskét megmenteni. Remélem Hadrod meghálálja nektek :))

Hála az égieknek, a többiek nagy nehézségek árán legyűrték a pugwampisukat, sőt Klodó még az odvukat is megtalálta. Lehet, hogy hamarosan teszünk náluk egy látogatást…
(Andy: valójában Klodó, Chodak és Tobin győzte le a kis férgeket. Engem a kaktuszok és ezek a kis mocskos teljesen kikészítettek. Remélem Wepwawet megsegít mikor ismét összefutunk velük)

View
Eternal Marketplace

2. nap

Elindultunk a küldetésre, az első állomás az Eternal Marketplace nevű hely, ide Sigilből jutottunk a bazáron keresztül, kicsit vásárolgatni kellett (Andy: ez meglehetősen idegesítő volt. Tobinon kívül mindenki úgy viselkedett, mint amikor a nők beszabadulnak a piacra :)). A korona jelet követjük, szépen kutyagoltunk amíg ránk esteledig. Az út szélén találtunk egy takaros kis kunyhót, mintha csak ránk várt volna. Találtunk egy kis perselyt is, amibe dobtam egy kis pénzt, könnyen jött, könnyen ment. A többi sóhernek ez nem tetszett, de a saját pénzemmel azt csinálok amit akarok. A vadászat kajáért nem ment jól, de Chodak – aki amúgy elég mogorva volt – hozott nyulakat. Finom volt, legalábbis amit nem sütöttek meg. Ez a Chodak amúgy elég furcsa szerzet, mindig valami állatokat idéz kb 10 másodpercre, aztán eltűnnek. Ez tuti valami kínzás.

3. nap

Haladunk tovább, most egy erdőben sétálunk, a közepén találtunk egy nyalókaárust, aki váltig állította hogy ez a legjobb biznissz. Vettem nyalókát, elvégre ez valami kereskedő istenek birodalma, jobb nem tönkretenni prosperáló üzletágakat. Egy mocsár mellett várt egy kunyhó na meg a persely, dobtam aranyakat a becsületkasszába a banda nevében, melyet kétharmados többséggel fogadott el a Tisztelt Csapat. Chodak könyvével (Beastlands állatairól vagy miről) történt egy és más, ebből később bonyodalmak lettek, melyekre borítsunk jótékony fátylat (Andy: Chodak könyvét ellopták a pixie-k).

4. nap

Eseménytelen utazás, kénytelenek vagyuk beszélgetni egymással, mert nincs jobb program. A csapattársak egész jó arcok, bár ez eddig nem volt világos. Még Tobin is egész beszédes lett, magyarázott valamit a múltjáról amiben – meglepetés – törpék voltak, többre nem emlékszem. Este egy barlangban szálltunk meg, Chodak denevért kínzott ma, Andy hozott kaját (Andy: teljesen elszoktam a vadászattól a városi élet alatt). Arothar többnyire ma is csak nyafogott, hiányoznak neki a sedan chairek.

5. nap

Ma sem történt semmi, a tájak szépek voltak, a levegő friss, az út barátságos. Furcsa a táj csendje Sigil zajai után. Este a kunyhóban találtunk egy újabb könyvet az utazás nagyszerűségéről, de Chodak egyre mogorvább lett, ő már szeretett volna célba érni.

6. nap

Szavannán haladtunk, gnómokkal találkoztunk, Chodak ma nagyon feszült lett, de meg lett oldva a dolog (Andy: előkerült a könyve).

7. nap

Célba értünk az erődhöz, átjutottunk a Névtelen Világba, Korona városába. Itt egy nagy sziklán lebeg egy város a tenger fölött, amely mint kiderült az Etheránok városa, akik itt felügyelik ezeket a népeket vagy mi. Régen volt valami nagy háború (Pantheon-háború) itt, ahol mindenféle istenek ütötték egymást, és sokan közülük nem keltek fel, ezután jöttek ide ezek a megfigyelők és azóta…hát…izé…megfigyelnek. Állítólag jópár isten van itt a föld alá bezárva is, jó nagy lakat lehet az ami isteneket is benn tart a böriben. Továbbá él itt egy ritka rusnya faj is, Oltreggon névre hallgatnak, nagydarabok, szőrösek, persze hogy izomagynak tartják őket. A vacsora is vacak volt, pedig még meg sem sütötték, Elaine sem akar itt sokat időzni, így másnap gyorsan továbbálltunk.

8. nap

Elindultunk Észak fele, egy kaktuszerdőt keresünk (bár hogy minek az nekem nem világos), egy óázisban mindenesetre belefutottunk leendő útitársainkba, akik épp egy tűzzel akartak megbírkózni, de hát persze hogy segítenünk kellett, így hát megoldottuk a krízist, eloltottuk a tüzet, meggyőgyítottuk a sérülteket, lenyugtattuk az állatokat, most már csak a jól megérdemelt jutalmat kell kivárni. Esetleg még megkereshetjük az elkövetőt és felelősségre vonhatjuk vagy esetleg megvárhatjuk míg megpróbál megvesztegetni hogy hallgassunk, végülis senkinek nem esett komoly baja.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.