pfpsc

Bevezető

Egon , a fogadósunk elküldött a Hive-ba, hogy hozzunk neki szarvasgombát. A megadott címen az embert és a szarvasgombát nem találtuk. Volt viszont két tiefling meg néhány kobold akik ránk támadtak. A harcot fölényesen megnyertük. Klodó már az első csatában felrobbantotta az ellenfelet, majd magát is.
A házat átkutatva nem találtunk semmit. A pincében volt valami furcsa dolog. Talán egy időszakos kapu, amin keresztül elmenekült a tulaj.

View
Első küldetés

A fogadóban megismerkedtünk Eleinevel. Egon ajánlott minket, hogy mi biztos tudunk neki segíteni (Chodak már régebbről ismerte a lányt). Valami régi kalandozó csapat után nyomoz, akiknek valahogy közük van a testvériséghez.
Chodak a könyvtárban kiderítette, hogy a csapat egyik tagja Bytopia-ra vonult vissza a kalandozások után. Pontos helyet is sikerült valahogy kideríteni. Természetesen nem egyszerű odajutni.
A Névtelen síkról vezet oda kapu. Erre a síkra az Eternal Marketplace-en keresztül tudunk eljutni. Természetesen a prime-ról nyíló kapuhoz kulcs is kell. Eleine-nek sikerült azt is szereznie.
Egy gnóm kereskedőnek fizetett a Great Bazaar-ban. Az álnok kis kígyó jól átverte szegény lányt. Mikor elment az agyagcserépért erőszakoskodni kezdett vele. Szegény éppen el tudott menekülni.
Ezután a kezünkbe vettük az ügyet. Meglátogattuk a férget. Érdekes módon gyíkemberekkel őriztette magát a sátrában. A határozott fellépésünk nem segített így csatára került a sor. Legyőztük őket és megkíméltük a gnóm életét. Nehéz volt Klodot visszatartani, hogy ne harapjon legalább egy kicsit a rágós gnómhúsból. A kulcsot megszereztük, és Chodak még a pénzt is otthagyta.

View
Eternal Marketplace

2. nap

Elindultunk a küldetésre, az első állomás az Eternal Marketplace nevű hely, ide Sigilből jutottunk a bazáron keresztül, kicsit vásárolgatni kellett (Andy: ez meglehetősen idegesítő volt. Tobinon kívül mindenki úgy viselkedett, mint amikor a nők beszabadulnak a piacra :)). A korona jelet követjük, szépen kutyagoltunk amíg ránk esteledig. Az út szélén találtunk egy takaros kis kunyhót, mintha csak ránk várt volna. Találtunk egy kis perselyt is, amibe dobtam egy kis pénzt, könnyen jött, könnyen ment. A többi sóhernek ez nem tetszett, de a saját pénzemmel azt csinálok amit akarok. A vadászat kajáért nem ment jól, de Chodak – aki amúgy elég mogorva volt – hozott nyulakat. Finom volt, legalábbis amit nem sütöttek meg. Ez a Chodak amúgy elég furcsa szerzet, mindig valami állatokat idéz kb 10 másodpercre, aztán eltűnnek. Ez tuti valami kínzás.

3. nap

Haladunk tovább, most egy erdőben sétálunk, a közepén találtunk egy nyalókaárust, aki váltig állította hogy ez a legjobb biznissz. Vettem nyalókát, elvégre ez valami kereskedő istenek birodalma, jobb nem tönkretenni prosperáló üzletágakat. Egy mocsár mellett várt egy kunyhó na meg a persely, dobtam aranyakat a becsületkasszába a banda nevében, melyet kétharmados többséggel fogadott el a Tisztelt Csapat. Chodak könyvével (Beastlands állatairól vagy miről) történt egy és más, ebből később bonyodalmak lettek, melyekre borítsunk jótékony fátylat (Andy: Chodak könyvét ellopták a pixie-k).

4. nap

Eseménytelen utazás, kénytelenek vagyuk beszélgetni egymással, mert nincs jobb program. A csapattársak egész jó arcok, bár ez eddig nem volt világos. Még Tobin is egész beszédes lett, magyarázott valamit a múltjáról amiben – meglepetés – törpék voltak, többre nem emlékszem. Este egy barlangban szálltunk meg, Chodak denevért kínzott ma, Andy hozott kaját (Andy: teljesen elszoktam a vadászattól a városi élet alatt). Arothar többnyire ma is csak nyafogott, hiányoznak neki a sedan chairek.

5. nap

Ma sem történt semmi, a tájak szépek voltak, a levegő friss, az út barátságos. Furcsa a táj csendje Sigil zajai után. Este a kunyhóban találtunk egy újabb könyvet az utazás nagyszerűségéről, de Chodak egyre mogorvább lett, ő már szeretett volna célba érni.

6. nap

Szavannán haladtunk, gnómokkal találkoztunk, Chodak ma nagyon feszült lett, de meg lett oldva a dolog (Andy: előkerült a könyve).

7. nap

Célba értünk az erődhöz, átjutottunk a Névtelen Világba, Korona városába. Itt egy nagy sziklán lebeg egy város a tenger fölött, amely mint kiderült az Etheránok városa, akik itt felügyelik ezeket a népeket vagy mi. Régen volt valami nagy háború (Pantheon-háború) itt, ahol mindenféle istenek ütötték egymást, és sokan közülük nem keltek fel, ezután jöttek ide ezek a megfigyelők és azóta…hát…izé…megfigyelnek. Állítólag jópár isten van itt a föld alá bezárva is, jó nagy lakat lehet az ami isteneket is benn tart a böriben. Továbbá él itt egy ritka rusnya faj is, Oltreggon névre hallgatnak, nagydarabok, szőrösek, persze hogy izomagynak tartják őket. A vacsora is vacak volt, pedig még meg sem sütötték, Elaine sem akar itt sokat időzni, így másnap gyorsan továbbálltunk.

8. nap

Elindultunk Észak fele, egy kaktuszerdőt keresünk (bár hogy minek az nekem nem világos), egy óázisban mindenesetre belefutottunk leendő útitársainkba, akik épp egy tűzzel akartak megbírkózni, de hát persze hogy segítenünk kellett, így hát megoldottuk a krízist, eloltottuk a tüzet, meggyőgyítottuk a sérülteket, lenyugtattuk az állatokat, most már csak a jól megérdemelt jutalmat kell kivárni. Esetleg még megkereshetjük az elkövetőt és felelősségre vonhatjuk vagy esetleg megvárhatjuk míg megpróbál megvesztegetni hogy hallgassunk, végülis senkinek nem esett komoly baja.

View
A Kaktusz-erdő

9. nap

Mint kiderült, a tűzeset koránt sem véletlen volt. A karaván vezetője megkért minket, mint olyanokat, akik csak az egészbe, így nem lehettek az eset okozói és pártatlanok mindenkivel szemben, hogy vizsgáljuk ki, mi is történhetett.

Neki is álltunk a nyomok átvizsgálásának (nem maradt sok…) és jól képzett csapatunknak nem tellett sok időbe, mire sikerült néhány érdekes felfedezést tennünk az ügy körülményeivel kapcsolatban. A jelek arra utaltak, hogy baleset történt, egy olyan baleset, ami azonban a gyanúnk szerint nem volt véletlen. Az egyetlen áldozat – az asztrológus, a karavánvezető hölgy földije – minden bizonnyal elbotlott valamiben, beverte a fejét és eszméletét vesztette. Balszerencséje volt, ugyanis ezzel a mozdulattal levert egy gyertyát is, ami porig égette a kocsit és vele együtt őt is. Elég erős szag volt odabent, de az ügy érdekében kibírtam. (Andy: valóban elég zavaró volt az égett hús és fa szaga, de még ez sem nyomhatta el a pugwampik sakál-patkány szagát)

A karavánon belül mindenkinek megvolt a véleménye a dologról. Elég sokan utaltak a karaván nyomkeresőjére, mint gyanús figurára (szerintem nincs vele semmi baj, ez szimpla ellenszenv a szaga miatt, ami valóban elég orrfacsaró… elég annyi, hogy Klodó a kanyarban sincs hozzá képest, pedig ugye) így hát ki is kérdeztük. Ekkor elmormogott egy szót, ami hirtelen más megvilágításba helyezte az egész ügyet és rávilágított, miért is nem volt véletlen a baleset: pugwampisu. (Andy: profi módon kihallgattunk mindenkit. Még Almah hercegnővel is beszéltünk)

Ezek a kis nyomorultak nagy bajkeverők. Istenítik a gnollokat, azonban azok gyűlölik őket, mivel bármerre is járnak, szabályos balszerencse-folyam indul be. Ebből a szemszögből nézve a dolgot, hamar rábukkantunk a pugwampisuk nyomaira, ami annál is könnyebben ment, mivel magukkal vitték – mint kiderült – a karaván állatgondozójának kedvenc kecskéjét (Andy: csak zavarta a szagok olvasását a dög), Rubardot. Ízlelgessük kicsit. A kedvenc kecskéje… egyikünk sem nagyon firtatta, miért az.

A nyomok egy Kaktuszerdőbe vezettek, ahol meg kellett küzdenünk a szúrós tüskékkel (nekem pont nem) és később, egy, a pugwampisuk állította csapdával. A kecskét, ami ki volt kötözve egy kisebb tisztás közepén – hogy ne tehessen kárt magában – kedvenc törpénk egy jól irányzott ökölcsapással ön-ártalmatlanná tette, így fel tudtam kapni és elindultam vele kifelé, miközben csak úgy záporoztak ránk a kis dögök által kilőtt lövedékek. Mindenki kapott kisebb-nagyobb lövedékeket valamelyik testrészébe… Borzasztóan kellemetlen szituáció volt, ráadásul a kecske is magához tért, amitől egy kicsit megijedtem, ennek hála alaposan beleszaladtam egy tüskébe. Anydynek lesz velem dolga… (Andy: nem értem, miért kellett a kecskét megmenteni. Remélem Hadrod meghálálja nektek :))

Hála az égieknek, a többiek nagy nehézségek árán legyűrték a pugwampisukat, sőt Klodó még az odvukat is megtalálta. Lehet, hogy hamarosan teszünk náluk egy látogatást…
(Andy: valójában Klodó, Chodak és Tobin győzte le a kis férgeket. Engem a kaktuszok és ezek a kis mocskos teljesen kikészítettek. Remélem Wepwawet megsegít mikor ismét összefutunk velük)

View
A Kolostor

10. nap

Egy rövid pihenés után elindultunk, hogy kifüstöljük a kis vakarcsok odvát, mivel veszélyt jelentettek volna ránk és a további karavánokra is. Mint kiderült, egy elhagyott kolostorba fészkelték be magukat, 2-2 és fél órányira a csapatunktól. Nem akartunk nekik lehetőséget adni arra, hogy meglephessenek minket, ezért alaposan feltérképeztük a helyet (Klodó: legközelebb nézz a lábad elé amikor lopakodsz), mielőtt betörtünk volna. Az elég lepusztult állapotban levő kolostor elhagyatottabb volt, mint gondoltuk, de azért voltak életre utaló nyomok.

Kiderítettük, hogy a pugwampik páviánnokkal élnek együtt (nem tudom, hogyan keveredtek ide) a kolostor északkeleti szárnyában. A középső részt nem nagyon látogatták, valószínűleg azért, mert ide egy – legalább is a tojások méretéből ítélve – hatalmas keselyű fészkelte be magát. A tojásokat nem háborgattuk, szerintem jól tettük, bár Klodó mindenképpen rántottát akart belőlük készíteni (Klodó: nyamm) (Andy: szerintem inkább a kis fiókákat ette volna nyersen). Találtunk egy pincelejáratot is, ami sűrűn be volt nőve penésszel. Erről később…

A rajtaütés nem ment olyan simán, mint gondoltuk. Mint kiderült, Wolfspiderek is voltak a környéken, amelyek sűrű és erős hálót szőnek. Ebben Tobin jó időre elakadt, ami jelentősen hátráltatta a terveinket. Mikor mindenki elfoglalta a helyét (nagyjából) Klodó nyitott egy bombával, majd elkezdődött a közelharc, ami sokáig tartott és mindkét fél számára igen kellemetlen meglepetéseket tartogatott. A csapatunkból többen is a földre kerültek (Andy) többeket méreg gyengített le (Klodó és én) mások pedig igyekeztek csak túlélni, hiszen akár egyetlen csapás is végzetes lehetett volna a számukra (Chodak). Nem volt könnyű, de mikor a pugwampik végre megfogyatkoztak, a csapat hirtelen átlendült a holtponton és pontot tett az ügy végére (Klodó: Azért én úgy éreztem sokszor ezeknek a kis suttyóknak köszönhettük, hogy élünk, a majmok is elég sokat botladoztak, pedig sok lehetőségük lett volna bevinni a kegyelemdöfést).

Elkezdődhetett a kolostor módszeres felderítése. Ezt hamar újra kellett értékelnünk, amikor Tobin szokásos makacsságának hála belépett egy olyan helyre, amit még nem vizsgáltunk meg. Fel is riasztott néhány vérszívó nem is tudom mit, akik mind belekapaszkodtak (Andy: denevérszúnyog ?). Egyesült erővel, nagy nehezen sikerült leszednünk róla őket. Remélem, tanult a dologból.

Ezen kívül még a penésszel gyűlt meg a dolgunk, ami nagy meglepetésünkre élt, és majdnem beborította Andyt (nem akartuk megvárni, mi történt volna, ha ez megtörténik) de ezt is sikerrel megoldottuk. Találtunk is néhány dolgot, ami még hasznos lehet a csapat számára.

Végül csak a szentély maradt, ahol a pugwampi nők és gyerekek éltek. Itt igyekeztünk a szavak erejére támaszkodni, megfélemlíteni őket, ami sikerrel is járt, így a kis férgek harc nélkül elkotródtak. A lakóhelyük, ami a kolostor elég romos padlásán volt, Tiery és Klodó is megpróbálta felderíteni, de először mindketten megpróbáltak megtanulni repülni (nem számoltak azzal, hogy a rozoga padló nem bírja el a súlyukat) (Klodó: nekünk legalább volt annyi a fonnyadt kis pucánkban, hogy felmentünk). Végül Klodó egy ládikával tért vissza, aminek a tartalmát magunkhoz vettük.

Összességében sikerrel jártunk, azonban néhány tanulságot le kell szűrnünk a jövőre nézve: még óvatosabbnak kell lennünk. Andynek is biztosan lesz még hozzáfűznivalója :) (Klodó: Dashkinnak is jutattunk a kisz fényesz drágaszágokból, elvégre kivette a részét rendesen a haddelhaddból)

View
A vérszívók

A kolostorból meglehetősen elgyengülve érkeztünk haza, többünknek csak egy kiadós alvás járt az eszében. Én Andyvel hozattam visszafelé magamat meg a cuccaimat is, mert alig bírtam emelni a tagjaimat. Másnap a karaván nekiindult (nem túlzottan érdekelte őket, hogy mit műveltünk a kolostorban) a szokásos szereposztással (Elaine, Galabriel, a büdös Dashkinnal na meg velünk a főbb szereposztásban). Én próbáltam főzni valami hasznosat a csapatnak, mert a kolostorban eléggé lemerültek a lötyitartalékok, de nem nagyon ment mert ezen a világon semmiféle hasznos dolgot nem lehet fellelni pföjj.

A szép csendes haladásba egy főként elfekből álló, némiképp ellenséges és kissé rasszista őrjárat rondított bele, akik valami külső létsíkbeli fiendeket (sic!) kerestek és úgy tűnt bennünk vélik megtalálni őket. Megkezdődött a kidumalás, Andy okoskodott, Tobin hőbörgött, Arothar nyalizott, én hazudoztam mindenfélét, Chodak csak önmagát adta, Tiyerire meg már nem emlékszem, talán kaffogott vagy dorombolt, vagy ilyesmi. Végül kisebb csoda folytán zavartalanul tovább haladhattunk.

Nemsokára elértük a kanyont, amely a hírek alapján nem sok jót ígért, mivel állítólag gonosz vérszívók (szárnyas, csőrös, csápos valamik) lakták (ez utóbb igaznak is bizonyult, erről később), akik mérföldekről megérzik a vér illatát, így a napiparancs értelmében nem szabadott botladoznunk meg megkarcolnunk magunkat. Andy közben kiszagolta (szó szerint), hogy a pugvanpisopok követnek minket, úgyhogy megpróbáltunk csapdát állítani nekik a kanyon bejáratánál, de ez a mutatvany csúnyán besült, mert ők ugyanezt tették a karavánnál (magyarán kikerülték a mi csapdánkat) csak nagyobb sikerrel: az éj leple alatt odavonszoltak egy sérült patkányt, amik jól bevonzották a vérszívókat, akik kis híján megették az egész karavánt. Óriási csata bontakozott ki, ahol hullottak legjobbjaink a hosszú harc alatt, Andyvel szokás szerint a csata elején elbántak, de mindenki kapott rendesen, Tobint még sosem láttam ilyen mérgesnek, bár kivételesen hátrányára volt a nyakán felkúszó vér, mert azt egyből kiszívta az egyik rém. Jómagam kilőttem a Tobinból táplálkozó szörny szemét, majd én is a földre kerültem, miközben próbáltam rávenni az őröket hogy lándzsát használjanak az égből lecsapó rémek ellen. Andy élete hajszálon múlt, Tiyeri és Arothar felváltva próbálták stabilizálni az állapotát. Chodakról nem is tudtam hogy ilyen ügyes gyógyító, nélküle valószínűleg mindenki ottmaradt volna, végül a karaván őrei látták el a szornyek baját. Mint kiderült a pugvanpis király személyesen jött utánunk bosszút állni a népe kiírtásáért, elég rövid volt az emlékezete, nem kéne belekötni átutazó karavánokba, és akkor nem lennének kiírtva, de hát most már eső után köpönyeg, őt is megöltük.

View
Az Aréna

Néhány nappal a vérszívókkal történt találkozás után elköszöntünk a karavántól. Utunk a vadonba vezetett egy elhagyatott városhoz. Szerencsére óvatosan, folyamatos őrjáratokkal közeltítettük meg a környéket, így elkerültük a gnoll őrjáratokat.
A városhoz közeledve észrevettük, amint egy csapat gnoll egy foglyot kísér a közeli kaktusz erdő szélére. A kutyák kikötözték a szerencsétlent egy kaktuszhoz, majd elkezdték előcsalogatni a hatalamas föld alatti férget. Sajnos a kaktuszerdő kicsit lelassított minket, így mire lecsaptunk rájuk, már a féreg lenyelte a foglyot. Megtettünk mindent. Sok gnoll otthagyta a fogát és a férget is levágtuk. Sajnos addigra már megemésztette az embert.
Ezután természetesen már jobban figyeltek a gnollok. Tervet szőttünk a városba bejutásra. A város egy dombokra épült, az Aréna pedig a közepén egy magaslaton volt. Megfigyeltük, hogy a városban a gnollokon kívül volt egy hárpia, egy különös lény meg néhány állat is. Klodo feladata a zavarkeltés volt, melyekhez a kedvenc bombáit használhatta. Mi közben egy meredekebb oldalról próbáltunk belopózni. Már majdnem beértünk mikor a különös a lény (DÉMON!!!!!) észrevett minket (kösz Tobin) (Mindjárt ideges leszek, ha emiatt beszótok, jó? Azt vessétek a szememre, ha elfutok a harcból, különben ideges leszek! – Tobin_). Hatalmas harc alakult ki, pedig majdnem megfutamodtunk (_Mármint voltak akik gyáván megfutamodtak volna, mások meg feltartották a démont, amíg a megfutamodók visszafutamodnak és fél kézzel felhentelik a démont. – Tobin). Arotharról kiderült, hogy egy halálosztó.
A démon legyőzése után szaladtunk az Arénához. Itt már természetesen vártak a gnollok, de rossz taktikát választottak ellenünk. Beverekedtük magunkat középre, majd átléptünk a kapun.

View
Fertőzés

Nagybátyám (aki katona volt) mindig mondogatta, hogy a háború másból sem áll, mint menetelésből, és több ember hal meg betegséget miatt, mint a harcban. Úgy látszik, ez a kalandozásra is igaz, mert eddig rengeteget utaztunk, és már másodszor betegszem meg súlyosan (pedig eddig jó egészségnek örvendtem). Démon ellen goblinfű – tartja a mondás, Klodó rettenetes ízű löttye kisegített, így én már gyógyúlóban vagyok, míg Arothar a saját hányadékában fekszik, mert nem hajlandó a gyógyszert bevenni. Azt hiszem az ő érdekében kénytelenek leszünk erőszakkal megitatni vele a főzetet. Az utazásból, és a városból nem sokat láttam, erről meséljen valaki más.

Miután átléptünk a kapun egy kanyonban találtuk magunkat. A kijáratnál találkoztunk egy hatalmas örzővel, aki mikor megtudta, hogy nálunk van az agyagcserép átengedett minket. Úgy látszik a cserép valamilyen szavazásra kell majd. A völgyből kiérve érdekes táj tárult a szemünk elé. Mindenhol szépen megművelt dombok a viszont a fejünk felett látható a sík másik fele. Útnak indultunk a közelben lévő város felé. Sajnos útközben Arothar és Tobin is rosszul lett. Estére szállást kértünk egy nagyon kedves gnóm családtól (Klodó szívesen beléjük harapott volna). Reggel a fiúk még rosszabbul lettek (főleg Arothar), így egy kordén vittük tovább őket a város felé.

Hamarosan elértünk Demistanba ahol a Fehér fogadóban meg is szálltunk. Másnap háromfelé oszlott a társaság. Tobin és Arothar maradtak a fogadóban érthető okokból. Chodak, Klodó és Eleine elmentek a hivatalos szervekhez utánanézni a visszavonult rangernek. A bevándorlási hivatalt és könyvtárat nézték meg több kevesebb sikerrel.

Tiyeri és én (Andy) megindultunk felderíteni a várost. Elég érdekes hely. Volt egy tér ahol egy ember valami angyali elnyomókról beszélt, amit jónéhányan meghallgattak, majd szépen továbbáltak. A város egy hegyoldalba épült és összeér a másik síkkal. Egy hatalamas lebegő szikla is van mellette ahova hídon át lehet eljutni bár elég veszélyes helynek tűnik. Aki átmegy oda elfelejt mindent. Nem mentünk át, de a nevét már most elfelejtettem :). Úgy gondoltuk, hogy átmegyünk a másik síkra, mert ott van egy hely amit valószínüleg felkeresett az emberünk is. A hegy másik oldalán egy érdekes fogadóra bukkantunk. A hely a Szavazz Ököllel mozgalom központja. Itt kicsit betekintést nyertünk a város működésébe. Az irányító testületet a lakók válasszák a pártok közül (pl.: Dupla Jóság, Tripla Jóság, Szavazz Ököllel). A városi vezetők át tudnak menni a szigetre és nem felejtetenek el mindent. Ez azért fontos, mert úgy tűnik a nekünk fontos információk is ott lehetnek. Az Ököl mozgalom érdekes kiválasztási folyamatot alkalmaz. Aki kiüti a másik jelöltet indulhat a válsztáson :) Lehet megpróbálok jelölt lenni. Ha nem sikerült (nem sikerült – Arothar) majd hívjuk Tobint is :) (hívtuk – Arothar)

A nap aranyköpése: “Hol az index katalógus???” (Chodak) A könyvtárban próbálta a gnóm könyvtárostól elkérni a katalógust, aki próbálta a témát kerülni (ezért ez vagy kb. 5* elhangzott), míg végül kibökte, hogy a fejében van.

View
Demistan

Tobin: "Az Öreg Tarhig mindig ellenezte a gnómokkal való barátkozásaimat, mondván, hogy “Azok csak bürokraták”. Lehet, hogy azok, de mégis jobban bírtam őket, mint a Demisztáni hivatalnokokat. Hosszú és unalmas nyomozás alatt (többiek majd részletezik ha akarják) sikerült addig eljutnunk, hogy be kell jutnunk az archívumba, mert minden információ ott van. Ehhez kellett a támogatás, ezért kiválasztottuk az egyetlen normális pártot (a Szavazz Ököllelt), hogy támogassanak. Mindössze annyit kértek tőlünk, hogy verekedjünk meg velük. Andy és én vállaltuk ezt a szerepet. De mivel nem akartam, hogy elboruljon az agyam, ezért kértem Klodótól valami nyugtató főzetet. Sajnos nem főzött elég erőset, szinte minden harcban elborult az agyam (kivéve Andy ellen, úgy látszik egy lélektestvér ellen harcolni megvéd ettől). Bejutva az archivumba kiderült, hogy Goyko még él és virul, és fel kívánja venni a 600 éve elejtett szálakat (amik a bezárt kapuval kapcsolatosak). Döntés elé állított minket: a kék kapszula (nem kívánunk a félisteni játszmába beszálni) vagy a piros (megtudjuk az igazat az eredeti küldetésről, és részt veszünk a szálak elvarrásába). Ki mit választ?"

Nyomozás: több szálon futott a nyomozás. Az egyik szálon próbáltunk írásos emlékeket fellelni. Itt a könyvtár teljesen használhatatlan volt, a hivatalnokoktól csak annyit tudtunk meg, hogy az archivumban van minden lényeges dokumentum. Mivel a képviselőkről (gyanús volt, hogy emberünk akár képviselő is lehetett), és a választókról (ez szinte bizonyos volt) van jegyzék az archivumban, az archivumba bejutási terv kecsegtetett sikerrel. Megpróbáltuk a hivatali úton, de az nem működött (nem tudtunk pontos időpontot, így túl sok volt az adat – később kiderült, hogy Goyko álnéven volt képviselő). Szerencsésen összeismerkedtünk (Andy és Tyeri) azonban a Szavazz ököllel! párt tagjaival, és hamar össze is barátkoztunk velük. Cserébe, hogy az “előválasztásokon” részt veszünk, megígérték, hogy elintézik a bejutásunkat az archivumba.
Közben megtudtuk azt is, hogy mikor még a templomosok itt jártak, akkor a kránium patkányok után érdeklődtek. Ezek a lények azért különlegesek, mert magukban kb. normális patkányok, viszont ha együtt vannak, akkor elméjük összekapcsolódik, és emberi (sőt, akár emberfeletti) intelligenciájuk is lehet. Mivel e fajta emlékezete nagyon sok időre visszanyúlik (közösségi memóriájuk is van), jött az ötlet, hogy hátha emlékeznek Goyko-ra is. Fel is kerestük őket, de mint kiderült, Bitópián kicsit máshogy működnek a kráium patkányok. Vannak közöttük okosabb példányok, és ezek hiánya jelentősen visszabutítja a közösséget. Az okos patkányok viszont fogságba estek. A közösség pedig nélkülük nem emlékezett a múltra. Az egyik patkányt csellel szereztük meg egy “Mester” nevű félnótástól, aki csapdákkal vette körül magát a csatornába (bele is estünk majd mindbe, természetesen Arothar belenyúlt egy méregbe), és onnan próbált valamiféle ellenállást vezetni. Chodak varázsolt egy aranyszőrű Bitópiai patrkányt cserébe (ami persze fél percen belül eltűnt). A másikat a város egyetlen koldusától szereztük meg cserébe egy nyalókáért (mire nem jó egy nyalóka :) ). Nem volt könnyű találni megfelelő ellenértéket, mert annyit támogatták a koldust, hogy mindene megvolt :) Visszavíve a két patkányt a közösség összeállt, szép lassan vissza is emlékeztek mindenre: a templomosok valóban jártak náluk, és egy artifact-ot kerestek (… kürtje), emlékeztek Goykóra is, hogy a Dupla Jóság párt székházában járt sokat. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a párthoz köze lehet, de a pártközpontban nem lettünk okosabbat (Goyko neve semmit nem mondott). De ami érdekesebb, az egyik rózsadombi villában érezték Goykó szagát a patkányok! Azt gondoltuk, hogy egy leszármazottja él ott, de amikor odalátogattunk, csak a házörző kutyája nyitott ajtót (persze tudott beszélni). A gazda nem volt otthon, így csak egy üzenetet hagytunk, és mentünk az archivumban. Itt legnagyobb meglepetésünkre azt találtuk, hogy akinek a villáját felkerestük, az a Dupla Jóság párt alapító tagja volt kb. 600 éve, és még mindig képviselője! Ebből összerakódott a kép: Goyko áléven bár, de még mindig él! Ez az elmélet azonnal meg is erősödött, mert megjelent Goyko maga!
Elmondta, hogy a kapu bezárásával kapcsolatos az, hogy a csapat szétvált és elbújt, és az akkori szálak még azóta is elvarratlanok. Most derült ki számára, hogy eddig halottnak hitt társuk (Bastien, akinek temetésén 150 éve utoljára találkoztak) szintén él és virul, és egyébként Eleine apja. Ennek a sokkoló információnak a hatására Goykó össze akarja hozni a régi csapatot, hogy végre lezárják az ügyet, és mivel mi félig-meddig belekeveredtünk az ügybe, felajánlotta, hogy ha akarunk, mi is részesei lehetünk. Addig, amíg nem köteleztük el magunkat, viszont nem mondhat semmit…

Bonusz kérdés: Még elvileg ott vagyunk az archivumban, és minél mélyebbre megyünk, annál nagyobb az emlékezetvesztés esélye. A kérdés: akinek a “dangerously curious” szerepel a karakterlapján, az vajon szeretne-e belepillantani az archivum mélyébe? :)

View
A KÜLDETÉS
Eddig volt a bemesélés, most kezdődik a kampány

Tobin: Igent mondtunk a rangernek, aki hosszasan magyarázott valami háborúról, meg istenekről, de csak fél füllel figyeltem, mert azon töprengtem éppen, hogy hogyan lenne a legjobb a fegyverem tüskés részét kiönteni. Mindenesetre az volt a lényeg, hogy mi most visszamegyünk Sigilbe, ő meg külön utakon nyomoz, aztán majd megkeres minket. Ezután ellátott minket némi felszereléssel, amire neki már nincs szüksége, le is nyúltam egy jó kis baltát, kellemesen nehéz fejjel, mégis valahogy könnyebb kezelni. Ezután még elmentünk Demisztán üzleteibe vásárolni/eladni, szert is tettem egy jópofa kulacsra és egy időtállónak tűnő csizmára. Ezután elbúcsúztunk Bítópiától, és útra keltünk. Életemben elöszőr teleporzáltam (nem volt kellemes) egy félig elsűllyedt vár közelében. A várban volt a kapu, ami viszont naponta csak 1 percre nyílt ki, és elvileg Tir-Na-Og közelébe vezet (ahonnan már remélhetőleg könnyen találunk kaput Sigilbe). Ezt Chodak is megerősítette. Át is mentünk rajta. A másik oldalon egy barlangba vezetett, ahol azonban megtámadott minket egy mélységi gomba, néhány ocsmány pók (de küzdöttünk ennél nagyobbakkal is) és kicsi, de erős föld elementálok. Ezek egymást is támadták, ezért úgy tűnik belekeveredtünk valamilyen helyi csetepatéba. Később kiderült, hogy Chodak idézte azokat. Bocs, de honnan kelett volna tudnom??? A pókok csak bemelegítésre voltak jók, később kiderült, hogy egy kétfejű troll és két ettin is itt él, persze ők sem megbeszélni akarták a dolgokat, hanem azonnal támadtak. Taktikailag nem túl fényesen teljesítettünk a csatában, úgyhogy majnem ott is hagytuk a fogunkat, azt hiszem ezen javítanunk kell a jövőben. Végül legyőztük azért az ellenfeleket, elpusztítottuk a troll-t is (tűzzel-savval), és bezsebeltünk egy csomó pénzt is. Ezután visszatértünk Sigil-be, végre lesz időm elkészíteni a fegyveremet és megtanulni a használatát is.

Történet: Miután természetesen elvállatuk a küldetést, Goyko elmonta végre, hogy miről is van szó. A lényeg a következő:
Síkokon keresztül húzodó háború dúl eonok óta a lélektestvériség által erősen befolyásolt birodalom és egy élőholt sárkány által irányított gonosz birodalom között. Ennek a háborúnak egyik terepe a Névtelen világ is. 6 évszázada azt vették észre, hogy a gonosz birodalom jelentős erőket csoportosít át (átterelte egy kapun), de azok sehol sem jelentek meg. Ez aggasztani kezdte a testvéreket, és az Öt Szél Templomosait küldték nyomozni ez irányba. Ők arra jutottak, hogy a haderők a Gyehennán vannak, és arra készülnek, hogy egy elfelejtett kapun keresztül belépjenek Névtelenre. A kapu keresztül szivárgott a halottnak hitt istenek hatalma. A szivárgást fel lehetett használni pusztításra megfelelően magas mágikus képzettséggel, mivel konkrétan egy gonosz istenhez tartozott. A templomosok meg is tették, óriási pusztítást söpört a vidéken végig (elpusztítva a kaput is). Szerencsére egy sivatagos területen helyezkedett el, így polgári áldozat viszonylag kevés volt (de azért igen, hadifoglyok, rabszolgák, beépített kémek, civil kiszolgáló személyzet), viszont az ellenség hadereje alaposan megsínylette ezt.
Ezután a templomos elrejtőztek részben az ellenség bosszújától tartva. Másrészt nyugtalanította őket, amiket ezekről a kapukról megtudtak, ami a következőek:

  • a világ istenei nem haltak meg, csak fogságba estek/alszanak stb. Lehet, hogy fel is lehet őket ébreszteni?
  • a kapukon keresztül szivárgó energiát fel lehet megfelelő (nagy) tudással használni, akár rosszra is.

A tudással járó felelősséget gyorsan elnyomták magukban (legalábbis Goyko), de most megint felszínre bukott…
Volt még egy mellékszál, amit békén hagytunk egyelőre: Demisztánba érkezett egy fickó Sigilből, akiről tudott, hogy az Emlékkufárok nevű felbérelhető, nagy hatalmú szervezet ügynöke. Hogy mit keres itt, azt nem lehetett tudni, de mindenesetre paranoid módon arra gondoltunk, hogy Goyko-t. A ranger tanácsát megfogadva nem akartuk felhívni magunkra (még jobban) a figyelmet, és nem kerestük fel.
Egyelőre Goyko nekilátott felkeresni régi bajtársait, a csapat pedig visszatér Sigilbe. Az utazás nem telik eddig unalmasan: először teleportált a csapat, és a Tir-Na-Og felé vezető kapu másik oldalán megtámadták mélységlakók a csapatot. Némi kavarodás is támadt, mert Chodak újdonsült képességét felhasználva idézett kis földelementálokat, de a tomboló Tobin ellenségnek nézte azokat, egyiket le is csapva. Chodaknak nagyon nem tetszett ez, és máris egy egyensúly helyreállításának tervein töri a fejét.
Hogy ne csak rosszat mondjunk Tobinról, véletlenül feltalálta a természetellenes rosszullét (amit a gomba szonikus támadása okozott a fél partinak) ellenszerét: Bytópiai pálinkával kell öblögetni :)
Közben Klodó magánakcióba kezdett, és bele is esett egy veremcsapdába, aminek alján egy savas slime lény volt. Szerencsére jó akrobatikus képességeinek és az újdonsült saválló csizmának köszönhetően olcsón megúszta a balesetet.
A pókok után egy kétfejű troll majd 2 ettercap jelent meg, amik igen kemény kihívás elé állították a csapatot. Végül némi szerencsével (vagy inkább balszerencse ellenére?) sikerült győzni. A csata utáni pihénésnél feltűnt egy leprechaun, akinek egyetlen célja úgy tűnt, hogy átjutni azon a kapun, amin a csapat belépett. Nem sikerült kideríteni mi a célja ezzel. Később még vajon lesz ennek jelentősége?
A csapat ezután visszatért Sigilbe, hogy belekezdjen a nyomozásba az Emlékkufárok után.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.